free hit counters

Próbálok derűs lenni

Próbálok derűs lenni, de ha megcsörren a telefonom és egy ismeretlen számról jön a hívás, összekapódik a gyomrom, reszket a kezem és azonnal hasmanésem lesz...

Az idegességem oka az eladott ózdi ház.

Márciusban írtuk alá a szerződést, a május elsejei hétvégén költöztek bele úgy, hogy még egyetlen fillért sem kaptam érte. Valójában annyiért ment el a ház, amennyit a bank fizetett. Igénybe vették a csok-ot, meg vettek fel kölcsönt is mellé. Már hivatalosan is a nevükön van...

Ott hagytam benne mindent. Mindent. A bútorokat, csillárokat, kombi hűtőt, automata mosógépet, meg keverő tárcsásat is centrifugával, edényeket a szekrényben, befőtteket a spajzban, szőnyegeket, függönyöket...egy tartalék gáz kazánt, amit bespajzoltam, hogy ha elromlik az enyém, akkor ne kelljen szaladnom újat venni. Egy szenes kályhát, kerti szerszámokat. A szekrényben ágyneműket, ruhákat, kabátokat, törülközőket. Nem akartam árulni, gondoltam jót teszek velük, fiatal pár, szükségük van mindenre. Örültek is, mint majom a farkának. Egyetlen ülőgarnitúrát hagytunk ott úgy, hogy azt mi is kaptuk a zember lányától, ezért azt nem adjuk ingyen. Annak az árát tovább adjuk mi is. Bele mentek, hogy így is kell nekik.

Felértékelte a házat, a bank szakembere. Mikor ott volt, ment a fűtés, volt melegvíz kapcsolta mindenfelé a villanyt. Végül azt mondta, hogy " Fiatal ember, maguk nagyon jól jártak ezzel a házzal. Mi csak a felső szintet vesszük figyelembe, mert az alsó szint alacsonyabb a szabványnál, de ez akkor is nem egy, hanem két ház. Külön bejárattal, központi fűtéssel, két fürdőszobával. "

Ők azzal kezdték, hogy kivertek egy falat, mert nekik nagyobb tér kell. Engem már visszahívtak néhányszor, pl. hogy nem tudják bekapcsolni a kazánt. Mentem, beüzemeltem nekik, megmutattam, hogy kell. Működött, két telet fűtöttem csak azért, hogy el ne fagyjon a rendszer. A fűtés működött...

Aztán hívtak, hogy megtelt a derítőjük. No, ezen megdöbbentem, mert az sosem telt meg nekem. Időnként azért szippantattam, hogy ne mondják már azt, hogy a miénk nem telik. Hogy honnan vették azt a rengeteg vizet, amivel telelett egy szoba mératű derítő,  nem tudhatom.

Azták kilyukadt a bojlerük. Két évig üresen állt a ház, csak akkor volt bekapcsolva, mikor a fiam hazament egy-egy hétvégére. Gondolom elvízkövesedett. Így már jártam én is, meg mindenki, akinek villanybojlerja van. Nincs semmi előjele, csak egyszer elfolyik a víz. Én akkor szóltam egy szerelőnek, aki hozta az új bojlert,  felszerelte, én meg kifizettem. Ők nem a szerelőnek szóltak, hanem nekem. Felhívtak, hogy nem tudják mikor lesz pénzük kifizetni az ülőgarnitúrát, mert bojlert kell venniük. És ilyen-olyan- mindenfajta ember vagyok, aki becsapta őket. Erre én azt mondtam, hogy " Tudja mit! Ne is fizesse ki ! De engem most már hagyjon békén, tartsa rendben a házát. " Erre megenyhült lejjebb vett a hangnemből, elismerte, hogy egy kertes házban vannak váratlan kiadások. Nem tett jót vele a két év, de tudták, hogy mit vesznek.

Nem olyan régen megint jött a telefon, hogy kell feltölteni a fűtésrendszert? Mondtam, hogy ezt a munkát nekem minden évben szerelő csinálta. Ő indította be a fűtést és nyugodt voltam, hogy a fűtésidény végéig nem lesz vele baj. De ők azt mondták, hogy be tudnak fűteni, már a nyáron is bekapcsolták, amikor hűvösebb volt. Elmondtam neki, hogy hol van a csap, mire kell vigyázni, mikor van tele. Elmondtam mindent, de mivel Ausztriában voltunk, nem mehettem el, hogy én csináljam.  Hogy mi a búbánatot csináltak vele, nem tudom, de állítják, hogy nem lehet fűteni , hogy folyik a víz és jönnek az átkok a fejemre, meg a fenyegetőzések, hogy visszaadják a házat a banknak és nekem kell majd visszafizetnem a tartozásukat. Mennek az ügyvédhez és intézkednek. Mondtam, hogy tegyen amit jónak lát, de engem már többet ne hívjon, mert nem akarok már beszélni velük. Már ma is hívtak néhányszor, nem vettem fel. Erre jön az SMS, hogy visszahívást kérnek... Nem akarok beszélni velük, nem veszem fel, de az ideges reakcióim azért megvannak. És, ha nagyon őszinte akarok lenni, félek is tőlük...Mi lesz, ha megjelennek...vagy nem ők jönnek, hanem valami verőlegényt küldenek...

Lehet ezt derűsen fogadni?

Hozzászólások (8)

Nézzük derűsen a dolgokat

Annyi rossz dolog összegyűlt körülöttem az utóbbi időben, hogy ez már kabaré. Már régen itthon vagyok, többször be is léptem, de aztán úgy gondoltam, nem fárasztok én senkit a nyavalyáimmal, a keserű embertől el kell menekülni. Ezen aztán egy jót nevettem és arra gondoltam, mi lenne, ha úgy mesélnék, mint a humoristák...Megpróbálom.

Szóval, volt az a bizonyos ötven éves osztálytalálkozónk. Az egyik lány kezdte el szervezni, még a tavasszal. Ő az idén lett nyugdíjas, úgy gondolta, majd valamikor az ősszel, mikor már eláraszja az unalom, akkor lesz ez a program. Csakhogy az egyik fiú osztálytársam, aki a fővárosban lakik, nem győzte kivárni az alkalmat. Keresztbe szervezett. Nem várhatta ki, mert a találkozó utáni héten kicserélik a veséjét és előtte még akart találkozni a gyerekkori osztálytársaival...Mikor a lány, aki "ügyesokos" pedagógus rájött, hogy megelőzték, már volt 25 jelentkező. Nagyon fel volt háborodva, kiosztott mindenkit és néhány, hozzá közelálló osztálytársunkkal otthon is maradtak.

Én eleve nem akartam elmenni, hiszen több, mint egy hónappal korábban le stipi-stopiztak a zember lányáék, egy gyerekcsősz szerepre. De mivel nem akartam, hogy úgy tűnjön, hogy én is a "sértődöttek" csapatába tartozom, elküldtem  a vacsora árát. Arra gondoltam, hogy betársulok a tanárok költségébe... Írtam egy levelet, hogy majd olvassák fel, így rólam is értesülhetnek a jelenlévők és lélekben ott leszek velük.

Aztán szóltam a főnöknek, hogy kétszer nem megyek dolgozni. Nincs is abból semmi gond, a munka megvár, senki sem végzi el helyettem, majd megcsinálom amikor hazajöttem. Igaz, hogy ha nem vagyok bent, akkor nincs fizetés. Úgy látszik, hogy a pénz nem az elvégzett munka után jár, hanem a bent töltött időre.

Vonattal mentünk. Bizony már egyiken sem szeretünk vezetni a vonat meg gyors, kényelmes és olcsó. Első osztályon utazunk, megadjuk a módját. :) Gyors vonat, Intercity, Railjet. Ebben a sorrendben.

A railjet-ten bemutatkozott nekünk egy házaspár. Ausztráliából jöttek egy európai körútra. Budapesten egy napot töltöttek és innem Németországba mentek. Olyan érdekes volt, hogy megértettem amit mondtak, pedig én sosem szólalok meg idegen nyelven, ez nálunk mindig a zuram feladata. De most egy kicsit társalogtunk. No jó! A társalgás az enyhe túlzás, de értekeztünk. Még mielőtt valakiben irígység támadna irántuk, hát ezek nem voltak gazdag emberek. Az öltözetükön, meg a körmük állapotán látszott, hogy igencsak a dolgozósok közé tartoznak. Gondolom évekig gyűjtögettek erre az útra. A nő összegyűjtötte a megmaradt forintokat, gondosan megszámolta az aprót is és interneten rendeltek a büfékocsiból. Adták nekünk is az étlapot, de mi meg se néztük. Ez sajnos nem a mi pénztárcánkhoz való. Jó sokára hozták ki nekik, már elhagytuk Mosonmagyaróvárt is és készültünk Hegyeshalomban a leszállásra.  A nő egy kroasszant, meg egy kis csésze teát kért, a fickó meg egy szendvicset és egy 2,5 dl-es sört. És ezért fizettek 8 ezer valahányszáz forintot. Illetve fizettek volna, csak nem volt elég a forintjuk. Pedig előre kiszámolták...Kellemetlen volt a szitu, aztán mondta nekik a pincér, hogy elfogad eurót is...Én meg nem is tudom miért, közbeszóltam, hogy majd én kifizetem a különbözetet. A zember úgy nézett rám mintha elment volna az eszem, de nem szólt , én meg odaadtam a hiányzó nyolcszáz forintot. Aztán további jó uatat kívántam és leszálltunk...a zember szerint megaláztam őket, én meg úgy gondoltam, hogy egy távoli, idegen országban, ahol egy napot töltöttek el, jól esett nekik ez a segítség. Lesz még alkalmuk elkölteni az eurójukat ott, ahol az a fizetési eszköz...

Nem kellett sokat várnunk, jöttek értünk. Mert ha Hegyeshalomból tovább mennénk Bruckba, többet kellene fizenünk, mint amiért végigutaztuk az gész országot. Ezért elszoktak jönni értünk, bevásárolnak ezen az oldalon és úgy megyünk át.

Még el se hagytuk az országot, mikor már mondták, hogy igazából nem is kellett volna jönnünk, mert valaki megbetegedett, lett egy üres hely és így elvihetik a kislányt is magukkal...Egy pillanat alatt átfutott az agyamon, az elveszett heti fizetésem, az utiköltség, meg az elmaradt találkozóm , meg az hogy a hétvégét a lányomék Egerben fogják tölteni az üres lakásban, így aztán vissza se fordulhatunk... Aztán csak annyit mondtam, hogy szólhattatok volna korábban is. Így aztán egy kis kényszer pihenőn voltunk ... nem ártott ez meg nekünk. Persze nem vártunk péntekig, hazajöttünk hétfőn, miután a lányomék is hazamentek.

Igazából ez nem is volt olyan nagy gond, ezt könnyű volt lazán elmesélni.

Ami még hátra van, annak még ülepednie kell...majd, ha tudok azon is derülni, akkor elmesélem azt is.

Hozzászólások (2)

Kicsi vagyok én ehhez

 

PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. március 15.
(vasárnap, nemzeti ünnep)

Cseri Kálmán

 

A PECSÉTEK FELTÖRÉSE

 

Alapige:Jel 7,9-17

Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak:

"Az üdvösség a mi Istenünké, aki
a trónuson ül, és a Bárányé!"
Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen:
"Ámen! Az áldás, a dicsőség
és a bölcsesség,
a hálaadás és a tisztesség,
a hatalom és az erő
a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen."

Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod." Mire Ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónusa előtt, és szolgálják Őt éjjel és nappal az Ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."


Imádkozzunk!

Örökkévaló, mindenható, szent Úristen, szeretnénk megalázni magunkat előtted, komolyan venni, hogy te az vagy, akinek kijelented magadat a Szentírásban, akinek a hatalmát, erejét láthatjuk magunk körül a teremtett világban, s akinek csodáljuk a türelmét. Kérünk, engedd, hogy magunkat is azoknak lássuk, akik valóban vagyunk előtted.

Köszönjük, hogy a magunk gyarló, szegényes módján bekapcsolódhatunk mi is a mennyei seregek és a teremtett mindenség dicsőítő énekébe, és vallhatjuk: egyedül te vagy szent.

Köszönjük, hogy téged, aki magasságban és fenségben lakozol, mégis elérhetünk Jézus Krisztus érdeméért. Köszönjük, hogy Jézusban olyan mélyre nyúltál utánunk, amilyen mélyre zuhantunk nélküled. Köszönjük, hogy nem kell nélküled végigvergődnünk a földi életet és végigszenvednünk az örökkévalóságot. Köszönjük, hogy lehet találkozni veled.

Áldunk azért, hogy a tékozló fiak hazatalálhatnak, és irgalmas Atyát találnak benned.

Köszönjük neked, megváltó Urunk, Jézusunk, hogy megfizetted ennek az árát. Köszönjük, hogy lehetővé tetted azt, hogy amit mi az ellened való lázadással folyamatosan tönkreteszünk, helyrejöjjön, és helyreálljon a mi kapcsolatunk veled.

Kérünk, Urunk, hogy ne üres szólamok legyenek ezek most az ajkunkon és szívünkben, hanem hadd legyen valóság mindannyiunk számára, hogy megismerünk téged, hálás csodálattal elfogadjuk bűnbocsátó kegyelmedet, és megtaláljuk azt az életet benned, amit a halál sem tud elvenni majd tőlünk. Magasztalunk, mert te magad vagy a feltámadás és az élet, és aki benned hisz, az él igazán már itt a földön is, és az örökké él.

Köszönjük neked ezen a mai napon különösen is, hogy megfogyva és megtörve bár, de mégis él nemzet e hazán. Köszönjük neked azokat, akik mindig készek voltak áldozatot hozni másokért. Köszönjük azokat, akik az életüket áldozták azért, hogy megmaradjunk.

De legfőképpen köszönjük, Istenünk, megtartó kegyelmedet. Köszönjük, hogy nem bűneink szerint cselekszel velünk, ezért nem pusztítottál el még minket.

Kérünk, készíts jövőt a népünknek. Adj még lehetőséget az igazi megtérésre. Kérünk, szóljon a te igéd a mi népünk körében is erővel és hatalommal. Szólíts meg minket személyesen is, hogy kilépjünk a langyosságból, az ész-hitből, az óvatoskodásból, és teljes bizalommal odaszánjuk magunkat hálaáldozatul neked.

Köszönjük a te bűnért bemutatott áldozatodat, Jézus Krisztus. Köszönjük, hogy az a mi bűneinkért is elégtétel volt. Segíts ezt igazán hinnünk, és ebben a hitben hadd legyen nekünk igazi, tartalmas, új életünk.

Kérünk, szólíts meg most minket a te igéddel, hadd kerüljön oda mindannyiunk élete a te világosságodba. Hozd világosságra a sötétség dolgait belőlünk, és taníts minket ne csak világosságban járni, hanem világítani is.

Ámen.


Igehirdetés

A Jelenések könyvének 5. fejezete, amivel legutóbb foglalkoztunk, arról szólt, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lezárt könyvtekercset, ami Isten akaratát, a világtörténelmet, Istennek az ember megmentésére készített tervét tartalmazza. Csak Ő veheti át, mert csak Ő tudja azt végrehajtani, megvalósítani.

A következő szakasz, mai igénk, a 6. és 7. fejezet arról szól, hogy Jézus sorra feltöri ezeket a pecséteket, és ilyenkor mindig valamilyen ítéletes esemény megy végbe a földön.

Elöljáróban két megjegyzést hadd tegyek, és jó lenne, ha ezt megjegyeznénk az egész Jelenések könyvének a tanulmányozására nézve.

Az egyik, hogy mi nem vesszük komolyan a Bibliának azt az egyértelmű kijelentését, hogy Isten nemcsak a szeretet Istene, hanem az igazság Istene is. Nem lehet következmények nélkül vétkezni Isten rendelkezései ellen. Súlyos következménye van az Isten gyalázásának, káromlásának, semmibevételének. Azok az ítéletek, amik mai igénkben vannak leírva, még nem a végső nagy ítéletnek az eseményei, hanem azt megelőzően Isten szelídebb figyelmeztető intésekkel hívja magához a tőle elszakadt emberiséget. Ez a szakasz még csak a figyelmeztető ítéletek felsorolása, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen.

A másik, amit meg kell jegyeznünk: Jézus mennybemenetele óta mi már az ún. utolsó időben élünk. A világtörténelemnek ez az utolsó korszaka, aminek Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele szab majd véget, s utána az örökkévalóság következik. Ezen belül is vannak szakaszok. Az a bizonyos nagy nyomorúság, amiről a Jelenések könyvének a későbbi fejezeteiben majd olvasunk, a legutolsó szakaszt jellemzi, de ezek a figyelmeztető ítéletek, amiről ma lesz szó, már most, napjainkban is történnek. Ezek folyamatosan, és ugyanakkor fokozódó mértékben következnek be. Ezt a hitetlen világ nem látja. A hitetlen ember politikai, gazdasági, katonai okokra vezeti vissza az eseményeket. A véletlennek, vagy bizonyos törvényszerűségeknek tulajdonítja. Embereket vagy társadalmi erőket feltételez az események mögött. A hívő ember látja azt, amiről a korábbi alkalmakon már beszéltünk: az események végső mozgatója maga a mindenható Isten, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsessége szerint igazgat mindent.

Hogy mennyire szoros összefüggés van akármilyen esemény és az élő Isten cselekvése között, arra nézve csak egy illusztrációt hadd olvassak: a 107. zsoltárt javasolom otthoni elolvasásra. Az egész erről szól, és a végén olvasunk ilyen mondatokat:

A folyókat pusztává tette,
a forrásokat sivataggá, (Isten)
a gyümölcstermő földet szikessé
a rajta lakók gonoszsága miatt. (összefüggés van a dolgok között)
A pusztában bővizű tavat árasztott,
a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda,
akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be,
és szőlőket ültettek,
amelyek termést 
és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket,
és nagyon elszaporodtak,
állatokban sem láttak hiányt.

De azután megfogyatkoztak,
és görnyedeztek
az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított
az előkelőkre,
és úttalan pusztaságban kellett
bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza
a nyomorúságban,
nemzetségüket megszaporítja,
mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek,
az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket,
és értse meg az Úr kegyelmes tetteit! (33-43 v.).

Aki nem bölcs, az csak megállapítja, hogy az idén nagy termés volt. Aki bölcs, az elgondolkozik, hogy Isten most megáldott minket, vajon kinek adhatjuk tovább, akinek szüksége van.

Mi tehát az utolsó időkben élünk, és ezek a figyelmeztető ítéletek, amiket itt a 6. fejezetben felsorol János apostol a Szentlélek kijelentése nyomán, már napjainkban is folynak ? majd látni fogjuk.

János tehát látomásában látja Jézust, aki kezébe veszi ezt a bizonyos könyvtekercset, és egymás után feltöri a pecséteket. Vegyük sorra ezeket.

1. "Amikor feltörte az első pecsétet, láttam, hogy íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön."

Ez a kép megtévesztő, mert a Jelenések könyve végén, a 19. fejezetben, Jézus is fehér lovon jelenik meg az ige kardjával a szájában, mint győzelmes Úr. Igen ám, csakhogy ott többször is egyértelműen megnevezi Őt a Szentírás. Ez a fehér lovas pedig csak hasonlít hozzá. Ez névtelen. A névtelenség homályába burkolózik. Kik azok, akik csak hasonlítanak Krisztushoz, de nem azonosak vele? A hamis krisztusok, a tévtanitók.

Egyébként mindarról, amiről a Jelenések könyve ezekben a fejezetekben szól, Jézus részletesen tájékoztatta a tanítványait. A Máté evangéliuma 24. részét ha elolvassuk, érdemes összehasonlítani a kettőt, mert tökéletes egybecsengés van, sőt azonos a tartalma alapigénkkel. Amit ott Jézus röviden, néhány szóval megmondott a tanítványainak, azt fejti ki részletesebben a Jelenések könyvének ez a fejezete. A Máté 24. részében Jézus többször is említi, hogy hamis krisztusok támadnak, álmessiások lépnek elő, meg akarják téveszteni az embereket, legyenek éberek a benne hívők.

Az utolsó időkre tehát, amikben mi élünk, jellemző az, hogy fokozódó mértékben hangzik a tévtanítás, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott, de nem azonos azzal.

2. Amikor feltörte a második pecsétet, "kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek, és nagy kard adatott neki."

Erről is szól Jézus: nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Fokozódik a háborúk száma és pusztító ereje. A veres szín a vérnek, a vérontásnak, a vérengzésnek, a háborúnak, az öldöklésnek a színe volt mindig. Isten nélkül csak erre képes az emberiség. Isten nélkül nem tudunk békességben élni egymással. A nemek harca, a nemzedékek, a nemzetek harca, a pártok harca jellemzi az együttélést. Ámokfutók lövöldöznek napjainkban is egyre gyakrabban, egyre többet pusztítva.

3. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete ló jelent meg, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szólt és ezt mondta: "Egy mérce búza egy dénár..."

A háborúkat éhínség követi. Ez a lovas az éhséget, az ínséget, a szűkölködést, az éhínséget jeleníti meg. Az, hogy a kezében mérleg van, azt jelenti, hogy megjelenik a fejadag. Az én kortársaim még emlékeznek arra, hogy a háború után jegyekkel a kezünkben álltunk sorba és kaptunk fejenként egy napra húsz deka kenyeret, és csak jegyre lehetett kenyeret kapni. A mérleg erre utal. Az pedig, hogy egy mérce búza egy dénár, azt jelenti, hogy napszámosnak az egész napi napszáma. Tehát az egész napi munkájának a béréért vehet magának kenyeret. És a családja mit eszik? A kenyér mellé mit eszik? Semmit. Az éhínséget akarja ez szemléltetni, amikor már nem űrmértékkel mérik a kenyérgabonát, hanem súlymértékkel. Erre is felfigyelhetünk itt. Az űrmértékkel általában egy kicsit többet adtak, mint amennyi pontosan kellett volna. Megtetézték. A súlymérték grammra adja. Minden szem kenyérgabona életet jelent.

4. Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam, hogy egy "fakó ló jön, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal..."

Egymásból következnek ezek a csapások. Előbb a tévtanítás, a hamis ideológia, az még inkább felingerli az embereket egymás ellen. Akkor jön a háború, utána az éhínség, utána a járványok és a halál. Összeomlik az egészségügy, új betegségek ütik fel a fejüket, elszaporodik a korai és az erőszakos halál. Tessék kinyitni egy-egy napilapot, illusztrációt bőven találhatunk hozzá.

5. "Amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg."

Ezek szerint tehát a halálunk után tovább élünk? Ez a Bibliának egyértelmű és világos tanítása. Ami porból lett, ez a 60-70-80 kiló, ez porrá lesz, de a személyiségünk túléli ezt a halált, és a vértanúk lelke ott van az üdvösségben. A halál pillanatában eldől az örök sorsunk, és azon utána már nem lehet változtatni. Ez is benne van ebben a tanításban, ezt magától értetődőnek veszi a Biblia. A lényeg itt az, hogy a vértanúk lelke kéri Istent: vessen már véget ennek az öldöklésnek, hogy az ő hittestvéreiknek ezerszám kell meghalniuk pusztán azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Legyen már vége ennek! Isten csendesíti őket, hogy vége lesz, de még egy ideig sajnos tart ez az öldöklés, és még többeknek ide kell kerülniük hozzátok. Erről is beszél Jézus a Máté evangéliuma 24-ben. Előre megmondta: az én nevemért és az evangéliumért üldöznek és megölnek titeket. Sőt némelyek még azt is gondolják, hogy ezzel valami jót tesznek.

6. És amikor a "hatodik pecsétet feltörte, akkor nagy földrengés támadt, a nap elsötétült..." ? és egy sor kozmikus katasztrófát sorol fel itt a Szentírás.

Kiterjed tehát Isten ítélete, az ember bűnének a következménye az egész kozmoszra. Megrendül minden, ami addig biztosnak látszott. Ez itt részletesen le van írva. Az ember istentelensége miatt nemcsak az erkölcsi rend borul fel, hanem felborul az éghajlat is, felborul és lehetetlenné válik az energiaforrások további rablógazdálkodással való kiaknázása. Megrendülnek a biztosnak hitt pénzintézetek, bankok, sőt megremeg az egész civilizáció, amit az ember alkotott. Nagyhatalmak, amikről azt lehetett gondolni, hogy még nagyon sokáig, vagy talán örökké nagyhatalmak maradnak, egyik hétről a másikra elbizonytalanodnak. "A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és hatalmasok, a szolgák és szabadok mind elrejtőztek a barlangokban, a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől..."

Ezzel a kérdéssel fejeződik be ez a fejezet: "vajon ki állhat meg?"

Az itt felsorolt események már ma is történnek. Találomra néhányat említek, amit a legtöbben tudnak a testvérek. Ezen a földön egy milliárd ember éhezik. Éhesen fekszik le minden nap és ennek egy része meghal azért, mert napok óta semmit sem evett és semmit sem ivott. Mert az ivóvíz ellátás sincs biztosítva. Afrika népességét megtizedeli az AIDS. A felmelegedéssel párhuzamosan előbújnak régen elfelejtett járványos betegségek is, mint a pestis és a fekete himlő. Évente mintegy kétszázezer hívő testvérünket végzik ki csak azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Ennyivel nő a vértanúk száma. Észak-Korea börtönei tele vannak keresztyénekkel. Az iszlám országokban mindennapos az, hogy valakit csak azért, mert Jézus Krisztust Urának és Megváltójának vallja, kivégeznek. És nem kell mondani, hogy fokozódik bizonyos természeti csapások száma és pusztító ereje is.

Egy különféle szakterületek tudósaiból álló kutatócsoport, az ún. fenntartható fejlődés lehetőségeit vizsgálja, és a legutóbbi jelentésük, tanulmányuk félelmes számokat tartalmaz. Most csak utalok rá. Ilyen mondatok vannak benne: aki 1960 után született, jó eséllyel számíthat arra, hogy valamilyen járvány, éhínség vagy erőszakos cselekmény áldozata lesz. És van egy ilyen mondat is, ami félelmesen egybecseng mai igénkkel: ha ezt, amit most művelünk, így folytatjuk tovább az élet különböző területein, akkor tíz-tizenöt év múlva az emberiség negyedrésze életveszélyes helyzetbe kerül.

Mit olvastunk itt a 6. fejezetben? A fakó lóvon ülőnek adatott hatalom a föld negyedrészén, hogy öljön és pusztítson éhínséggel, döghalállal és karddal. Ez nem ijesztgetés, hanem figyelmeztetés. Akinek van füle, hallja meg, mit mond Isten Lelke.

Jogos tehát a kérdés: ki állhat meg, ki éli ezt túl, ki bírja ki? Erről szól a 7. fejezet. Ennek a fejezetnek van egy rövid bevezetője, és utána szól azokról, akik az üldözések idején a földön vannak, tehát az ún. küzdő, harcoló egyház tagjai, utána pedig azokról, akik már a mennyben vannak, az üdvözültek seregéről.

Miről szól ez a rövid bevezetés?

Ne felejtsük el, hogy kiknek íródott ez a könyv. Minden mondata tele van vigasztalással, biztatással, bátorítással. Az I. század végén élt üldözött keresztyének bátorítását szolgálta eredetileg a Jelenések könyve. A bevezetésben arról van szó, hogy az a négy angyal, akiket megbízott Isten az ítélet végrehajtásával, már ugrásra készen áll, de parancsot kapnak: nyugalom. Még egy ideig nem szabad munkához látniuk. Miért? Mert az igazi nagy ítélet, a végső ítélet bekövetkezése előtt Isten az övéit számba veszi és megjelöli. Biztonságba helyezi azokat, akik benne hisznek. Ezt teszi a földön élőkkel: egy angyal elpecsételi őket a homlokukon. Az elpecsételés a tulajdonba vételt, illetve annak a deklarálását, kifejezésre juttatását jelentette.

Tehát Isten azt mondja: ez az enyém, az én védelmem alatt áll. Miközben az őrült császár, Domitianus meg az utódai is kegyetlenül üldözték és irtották a keresztyéneket. Isten azonban elpecsételi az övéit. Szám szerint száznegyvennégyezret. Miért éppen ennyit? Azért, mert mint láttuk, hogy a 7 szám sem mennyiséget jelent mindig, hanem valamit jelképez, a 12 szám is a Jelenések könyvében a hiánytalan teljességre utal. 12 ? azt jelenti: mind ott vannak, akiknek ott kell lenniük. Ennek a többszöröse meg ezt fokozottan hangsúlyozza. 12 x 12 000 = 144 000. Szinte már nem lehet jobban fokozni, hogy kivétel nélkül mindenki, egészen bizonyosan megmenekül, aki Jézus Krisztushoz tartozik. Üldözhetik, ki is végezhetik, de végzetes baj nem történhet velük, még a haláluk is közelebb segíti őket Megváltójukhoz. Nekik nem kell elbújniuk a barlangokba, mint ahogy olvastuk az előbb a hitetlenekről. Ők biztonságban vannak az Ő Istenünk szárnyai alatt ? ahogy az egyik zsoltárvers mondja.

A száznegyvennégyezer tehát nem abszolút szám, hanem vigasztaló evangélium: nyugodjatok meg, a legkisebbre is gondja van a Mindenhatónak ebben a szörnyű világviharban is. Nem felejt el senkit, nem téved semmiben, teljes békességetek lehet. Ezt tehát Isten a földön élő küzdő egyházzal, az ún. ecclesia militans tagjaival teszi.

És mi történik azokkal, akik már a mennyben vannak, akik az cclesia triumphansnak, a győzedelmes egyháznak a tagjai? Az ő számukat már nem mondja meg, hiszen ők már biztonságban vannak. Azt mondja: megszámlálhatatlan sokaság. Ezek megjelennek pálmaággal a kezükben, fehér ruhában, és magasztalják Istent. Amikor megkérdezi valaki: kik ezek és honnan jöttek? Akkor ezt a választ kapja: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének a forrásához, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."

Akik a földön vannak, azok még éheznek, szomjaznak, szenvednek a hőségtől (figyeljünk fel ezekre a megjegyzésekre), küzdenek a bűneikkel, tűrik a sok megaláztatást, gúnyt ? esetleg a kínzásokat, mint ahogy napjainkban is sok keresztyén kénytelen ezt tűrni. De a mennyben levőknek már pálmaág van a kezükben, ami a győzelem szimbóluma. Fehér ruhát kaptak, ami a megigazítottságnak a bizonyítéka. Nincs könny többé a szemükben, és dicsőítik Istent.

Hogy kaphattak fehér ruhát? Úgy, hogy a saját ruhájukat ki kellett fehéríteni. Az olvassuk: "megfehéríttettek és megmosattak." Miben? A Bárány vérében. Nem azért vannak ott a mennyei dicsőségben, mert ők jobbak lennének üldözőiknél, vagy akárkinél, hanem azért, mert ők odataláltak a Bárányhoz, és komolyan vették, hogy a Bárány helyettük öletett meg, és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának a vére megtisztítja a hívőket minden bűntől. Jézus áldozatát hangsúlyozza a Jelenések könyve, és annak az erejét, érvényét.

(Csak zárójelben jegyzem meg: akik utánaolvasnak, találkozni fognak egy olyan értelmezéssel is, amely szerint a száznegyvennégyezer a zsidók közül elhívottak száma, a megszámlálhatatlan sokaság pedig, amelyik minden népből, törzsből, nyelvből verbuválódott, a többi népből, a pogányokból elhívottak. Ez azonban a leírás alapján nem áll meg, hiszen a tizenkét törzs akkor már nem is volt meg. A törzsek száma is más, más törzseket sorol fel, mint a hagyományos, a Dán törzse például hiányzik. Itt nyilvánvalóan a még a földön küzdő választottakról van szó, akikben benne vannak a zsidóságból Krisztushoz tértek és a pogányok közül Krisztushoz tértek is. A másik kép pedig a mennyei üdvösségben lévőket ábrázolja.)

Hogy lássuk, mennyire evangélium volt ez, és jó lenne, ha a mi számunkra is az lenne, gondoljunk arra, hogy az akkor üldözött keresztyéneknek milyen sokat jelenthetett ez, hogy Isten számon tart titeket. Hogy az a könyv, amiben a bekövetkező ítéletek vannak megírva, a Bárány Krisztus kezében van. Annak a kezében, aki jobban szeret titeket, mint önmagát. Aki önmagát áldozta oda értetek. Hogy az a kéz töri fel a pecséteket, amely kezet előzőleg átszögezték azok helyett is, akikhez szól ez az írás. Hogy a mindenható Krisztus, aki él és uralkodik örökkön-örökké, a királyok Királya ? olvastuk az 1. fejezetben ? nehogy azt higgyék a keresztyének, hogy Domitianus a világ ura, Jézus Krisztus a világ Ura, meg Domitianusnak is Ura, ő nem tudja, de mi, hívők, tudjuk; ez a Jézus számon tartja őket, ismeri őket, senkit nem próbál feljebb, mint ahogy elszenvedheti. Bízhatnak Őbenne, mert megvédi őket a bajok között, és elkészítette helyüket a mennyei dicsőségben.

Ezek a bibliai állítások jelentenek-e nekünk valamit? Aki még nem tartozik a Bárány seregébe, azt ez megtérésre hívja. De igazi megtérésre, olyanra, amit a Biblia megtérésnek nevez. Akik pedig már hisznek, azokat arra bátorítja, hogy vállaljuk a mi Urunkat a világ előtt, és ragaszkodjunk hozzá minden körülmények között. Mert csak aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

A körülöttünk zajló, kétségbeejtő eseményeket pedig szemléljük úgy, mint akik tudjuk, hogy Isten nemcsak tud ezekről, hanem Ő irányítja végső soron az eseményeket. Az a sok nyomorúság, ami rajtunk van, a mi bűneink egyenes következménye. Ez meg őszinte bűnbánatra és bűnvallásra kellene, hogy indítson minket. De ne felejtsük el: Ő Úr a nyomorúságok felett is, és egyszer vége lesz minden nyomorúságnak. Mi várjuk vissza a mi Urunkat, aki egyszer megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel, és a benne hívőket magához veszi, és letöröl a szemünkről minden könnyet.

Nagyon fontos tehát, amit egyik énekünk így mond "hogy majd, ha jössz, készen legyünk."


Imádkozzunk!

Istenünk, bocsásd meg, hogy sokszor mi is olyan vaksi módon nézelődünk a világba, mint a hitetlenek, és szajkózzuk az ő szólamaikat. Szidunk vagy dicsérünk embereket. Emberektől meg önmagunktól várunk változásokat, és nem látunk túl a láthatókon. Bocsásd meg, ha hit nélkül próbáljuk értékelni a valóságot, és így annak csak egy töredékén tájékozódunk.

Köszönjük, hogy az egészet megmutatod nekünk, a láthatókat és láthatatlanokat. Adj nekünk hitet, hogy érzékeljük a láthatatlan világban zajló eseményeket is, hogy egyre jobban értsük a te gondolataidat és terveidet, ígéreteidet és akaratodat, amiket kijelentettél a Szentírásban. Add nekünk Szentlelkedet, hogy legyen vevőkészülékünk, hogy értsük és komolyan vegyük, amit te világosan és komolyan mondasz nekünk, a mi életünk érdekében.

Köszönjük, Urunk, hogy nyugodtan rád bízhatjuk magunkat. Köszönjük, hogy a te kezedben van az a világ, amit te alkottál. Köszönjük, hogy neked jó célod van a világgal is, meg a mi kicsi életünkkel is. Hadd lássuk meg ezeket a te céljaidat.

Segíts, hogy a testben hátralevő időnket azzal töltsük, amire adtad. Végezd el bennünk a te kegyelmes munkádat. Indíts minket Szentlelkeddel, hogy mi is azt végezzük, ami végett teremtettél minket. Hadd legyünk a helyünkön. Hadd legyen sokféle nyomorúság között is békességünk és örömünk tebenned. Hadd legyünk áldássá mások számára is.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk azokért, akik most különösen nehéz próbákat szenvednek. Könyörgünk azokért a testvéreinkért, akiket a hitük és az evangélium miatt üldöznek. Könyörgünk az üldözőikért, a te néped ellenségeiért. Vedd ki szívükből a gyűlöletet, és add, hogy közülük is sokan megismerjenek téged.

Könyörgünk hozzád népünkért, ennek mindenkori vezetőiért, hogy békés és nyugodalmas időket éljünk.

Könyörgünk, hogy felragyogjon a te dicsőséged, egyre többek előtt, hogy eljusson sokakhoz a keresztről való evangélium, ami megtarthatja mindannyiunk életét.

Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk.

Ámen.

Hozzászólások (35)

Fontossági sorrend

Tavasz óta "szerveződik" egy osztálytalálkozó. Ötven évvel ezelőtt végeztük az általános iskolát és azóta egyetlen egy találkozó sem volt. Időnként hallottam, hogy meghalt közülünk valaki, egy-egy emberrel találkoztam az orvosi rendelőben, mikor meglátogatta a szüleit és ő íratta fel a gyógyszerüket, egy fiú ott lakott az anyukájával, nem messze tőlem...és ennyi. Pedig harminchatan végeztünk akkor...

Az internek közel hozza a világot, így a volt osztálytársakat is. A facén ott vagyunk, vagy tizen. Itt merült fel az ötlet, legyen találkozó. Az egyik lány csinált is egy zárt csoportot, hogy hívjunk meg oda mindenkit. De, csak azt lehet meghívni, akiról tudsz. Alig-alig vagyunk ott...el is laposodott az egész, mindenki várja a sült galombaot...én is. Benne vagyok, legyen, szóljatok, ha tudtok konkrétumot.

Két napja egy Budapesten élő fiú lebeszélte telefonon egy étteremmel az időpontot, meg az árat is, létszámot pár nappal előtte kell majd leadni. Ki is írta, hogy szeptember 23-án találkozó lesz. 10-11 óra között az iskolába megyünk / vasárnap délelőtt ki fogja kinyitni az iskolát, az még rejtély /, utána megyünk ebédelni abba a bizonyos étterembe, beszélgetünk egy jót és megy mindenki haza. Mert Ózdon alig van valaki, időben kell elkezdeni és befejezni. Akinek van kapcsolata valamelyik tanárral / nem sokan élnek már /, az hívja meg. Arról nincs szó, hogy a tanárok ebédjét ki fogja fizetni.

Akik itt vagyunk, mind azt mondtuk, hogy persze, jó lesz. Adjon számlaszámot, utaljuk az ebéd árát és ott leszünk.

Az én személye problémám az, hogy a zember lányának egy koncert miatt jelenése lesz Olaszországban, pont azon a héten. Megy vele a férje is és a kislányra mi fogunk vigyázni. Ezt még azelőtt tudtuk, hogy az osztálytalálkozó lehetősége felmerült volna.

Szóval, itt a fontossági sorrend. Mi a lényegesebb, mi a fontosabb ?!

Ha a zembernek egyedül kell mennie az unokához, az bizony megbocsáthatatlan még akkor is, ha két nap csúszással utána megyek.

Először azt mondtam, hogy így fogok csinálni, de meggondoltam magam. A család, az család...ezeket meg úgyse láttam 50 éve, a következő ötvenet már kibírom nélkülük. Nem szólok előre, átutalom nekik az ebédünk árát, így hozzájárulok a tanárok ebédjéhez és utolsó pillanatban szólok majd a pesti szervezőnek.

Azért sajnálom egy kicsit...

Hozzászólások (6)

Egy különleges nap

Reggel beléptem a facéra és volt harmincegy emlékem. Meglepődtem, mert ennyi sosem szokott lenni. Csak amikor belelapoztam öntötte el a szememet a könny...Anyukámnak ma van a születésnapja...Sorra jöttek elő a megosztott születésnapi képek. 90...89...88...87...és így tovább sok évre visszamenőleg...A torta, az ajándék, a mosoly...

Nem felejtettem el a születésnapját, tegnap voltam a temetőben... Vittem a sírjára új virágot... De ez már nem jelent semmit. Ott már nincs semmi, csak a hideg kő, meg a váza, amiben újra és újra másik virágot viszek. Mindig selyemvirágot viszek, hiszen nem megyek gyakran az élő meg két napig se bírná. Nem is kellene újat vinni, mert az előző is szép és de akkor minek mennék, ha nem vinnék másikat...

Összetalálkoztam az alábbi képpel is. Az én lányom mindig is zárkózott volt, nem szerette az érzelmi kinyilatkoztatásokat, ezért nálunk nem szokás az ilyen képek megosztása. De most, ezen a reggelen eszembe jutott, hogy az én anyukám már sosem mondhat ilyet nekem... Igaz, nem is mondott sosem, mert ő is olyan volt, mint a lányom, az érzelmeit magába zárta...És, elküldtem a lányomnak, aki egy lányt hord a szíve alatt. No, nem nyílt üzenetben, csak messengeren, de elküldtem...

Hozzászólások (2)

Hogy is gondolom én ?!

Reggel tettem egy könnyelmű kijelentést az egyik blogtársamnak, amit illene beteljesítenem.

Nem takarítottam egész nap, csak halogattam az írást...mert igazából nem vagyok én kompetens arra, hogy a hitről, vallásról, egyházról írjak...pedig ezt ígértem.

Egy kommentemben azt találtam mondani, hogy szerintem valamilyen módon, minden hit istenhit.

Sokféle Isten létezett az emberiség megjelenése óta. Úgy tanultuk hajdanán, hogy azokra a dolgokra, amire az ember nem találta a választ, kreált magának egy magyarázatot. Többnyire természetfeletti magyrázatot. Nem ismerte a tüzet, félt tőle, istenként imádta. Aztán "megszelidítette" használatba vette, rájött, hogy ez nem Isten. De voltak akik továbbra is imádták a tüzet és biztosak voltak benne, hogy az maga az Isten, imádták, tisztelték őrizték, mert szükségük volt rá.

Voltak, akik a felkelő napot tekintették Istennek. Fényt hoz, meleget ad, minden reggel misztikus módon felkel, elárasztja élettel a földet. Szükségük van rá, imádják, áldoznak neki.

Az ember az állatokkal ellentétben gondolkodó lény, de ugyanolyan kiszolgáltatott, gyenge, elesett mint az állatok. Mivel az állatok nem gondolkodnak, nem is tudják, hogy gyengék, elesettek, kiszolgáltatottak. Élnek az ösztöneik szerint. Az ember meg minél tovább él ezen a világon, annál többet gondolkodik, tudni akar mindent, ismerni akarja az okokat, az összefüggéseket. Nem véletlenül, hiszen ettek a tudás fájáról...

Az ember lelkének nem jó Isten nélkül élni...keres, kutat, hiányzik valami az életéből még akkor is, ha megvan mindene. Ősztönösen keresi Istent, hiszen tőle származik, a saját lelkéből adott neki, nélküle üresnek érzi az életét...

Az ember meg keresi a saját elképzelése szerint...vannak népek, ahol mindennek van egy istene..nem akarok ebbe belemenni, mert rögtön kiderülne, hogy mennyire hiányos az ismeretem. De gondolok itt a görög, meg a római sok istenre, ti bizonyára többet tudtök erről tőlem. A sok isten szabadabb gondolkodást, szabadabb életvitelt engedett az embereknek. De valójában nem találtak megnyugvást, mert olyasmi ez, mint a barátság. Akinek sok barátja van, annak nincs egy sem. Mert a barátság, csakúgy, mint a szerelem nem tud osztozni, kisajátítani akar...

Az Isten, az egyedüli, a teremtő, az alkotó, az egyetlen barát, az igaz szeretet, nem tűr megosztást, egyeduralkodó...de az ember nem viseli ám el, hogy megmondják neki, hogy kit szeressen, kiben higgyen, kitől féljen, kit tiszteljen, kinek szolgáljon, kit imádjon...pedig, ahogy az elején kezdtem, kiszolgáltatott, kicsi, gyenge, tehetetlen, szüksége van egy erős támaszra, akár elismeri, akár nem.

Az életben folyamatosan jelen van a jó és a rossz, a sötétségés és a világosság, a jing és a jang...Isten és a Sátán...és az ember, mivel gondolkodó lény, szabadon választhat a kettő között...eldöntheti, hogy kiben-miben akar hinni...ki melyiket akarja szolgálni, imádni...szabadon választhatunk a jó és a rossz között...és választunk is, mert az embernek nem jó egyedül, szüksége van egy tőle erősebb támaszra még akkor is, ha nem ismeri be...ilyen az ember.

A saját véleményem szerint, minden hit valamilyen módon istenhit...attól függ, hogy ki-mit tart istennek.

Az ateisták egyből azt mondják, hogy ők nem hisznek istenben, ők az anyagban hisznek és amit nem tudnak megmagyarázni, az nem is létezik...csakhogy annyi minden van a világban, ami létezik és nem tudjuk megmagyarázni, hogy miként, miért...persze, ahogy az élet halad, a tudomány is fejlődik, egyre többet tudunk meg...de nem az az ember, aki elkezdte a kutatást, hanem az évszázadokkal későbbiek...és azok az adott szinten önmagukhoz képest ugyanolyan keveset fognak tudni, mint az elődeik...Ezek az emberek az ismeretben hisznek, a megismerés a tudás az istenük. Ennek érdekében képesek minden mást feláldozni, mert tudják, hogy az életük véges és törtetnek, sietnek, hogy minél nagyobb felfedezést tegyenek...hajszolják, feláldozzák magukat a piedsztálra állított, de soha el nem érhető végcélért...Aztán puff, meghalnak és sosem érik el a céljukat. Ha nincs elég szerencséjük, magukkal viszik a sírba a megszerzett tudásukat és a következő tudásban hívő kezdheti elölről. Levonhatjuk a konzekvenciát: Nem a megfelelő Istent szolgálták.

Aztán vannak olyanok, akiknek a pénz az istenük...ha van elég belőle, akkor mindent elérhetnek...ezért küzdenek, ezért áldoznak fel mindent /családot, nyugalmat,egészséget, szeretetet/...lehet, meg sem kell halniuk és egyik pillanatról a másikra elveszítik amiért addig éltek...Nem megfelelő istent szolgáltak.

Van, akinek a karrier az istene...a hatalom az istene...a családja az istene...az állatszeretet az istene...a munkája az istene...a háza...a kertje...az autója...a hobbija....sorolhatnám a végtelenségig...olyan, mintha eljutnánk a sokistenhithez...

Manapság egyre divatosabb, hogy csak az ÉN a fontos...csak ma, csak most, csak én...csak ez az egy életem van, csak az számít, hogy nekem mi a jó...ez már hasonlít az egyisten hitre, de itt maga az ÉN, a saját egó az isten...csak önmagában hisz, csak az a jó, amit ő jónak tart, senki ne adjon tanácsot, ne bíráljon, ne segítsen, majd én egyedül... aztán ő is rádöbben egyszer, hogy gyenge vagyok, kiszolgáltatott...

Azért mondtam, hogy mindenki hisz valamiben és amiben hisz, az az ő istene...vagyis, mindenkinek szüksége van az Istenre...és minden embernek meg kell találnia azt az istent, akire szüksége van...azt az Istent, amit egész életében keresett, amit egész életében hiányolt az életéből...ami a kezdetektől fogva benne van minden emberben...mindenki szabadon választhatja meg, hogy kiben hisz, kihez tartozik...ha jól választunk, békességben élhetünk önmagunkkal és a világgal mert tudjuk, hogy sosem vagyunk elhagyatottak, kiszolgáltatottak...és tudjuk, hogy nem éltünk hiába és tudjuk, nem meghalunk, hanem hazamegyünk...az Istenhez, aki mindig velünk volt, aki szeretett és támogatott akkor is, ha nem kértem rá, aki mellettem volt amikor egyedül voltam, aki letörölte a könnyeimet ha sírtam, aki felemelt ha elestem, aki átsegített a nehézségeken, aki mindig is szeretett...

Hozzászólások (14)

Nagymama leszek

 

"Az ember sosem túl öreg ahhoz, hogy új célokat tűzzön maga elé, vagy új álmai legyenek."
Les Brown

Egy igazi csoda történt velünk.  Nem szoktam írni a lányomról, mert még akkor megtiltotta, mikor Farkasanyó voltam, de most nem hagyhatom ki.

20 éve, hogy férjhez ment és elköltözött otthonról. Ez alatt az idő alatt elvált, aztán sokáig volt szingli, voltak kapcsolatai és már egy éve, hogy megint férjezett.

39 éves lesz még az idén, a babavállalásban szinte az utolsó perceket éli. Nem olyan régen derült ki, hogy a "nem is akarok gyereket szülni", csak a "nagyon szeretnék" drasztikus eltitkolása...Vagyis nem nem akar, hanem nem lehet...

Nem akarok mesélni, mert nem akarom kiteregetni, de megtörtént a csoda, amiért annyit imádkoztam.

Nagymama leszek!!!! Hála Istennek, minden vizsgálaton túl van és egy igazi, egészséges babát hord a szíve alatt...Ő még nem tudja, de majd rájön, hogy ez fontosabb minden doktori disszertációnál, minden kitüntetésnél és a világ összes pénze nem ér annyit, mint ez a kisgyerek...

Mikor kisiskolás volt a lányom, Velük voltam egy osztálykiránduláson és az egyik parkban sétálás közben végig cigánykerekeztem a sétányon, amit minden gyerek nagyon élvezett. Akkor azt mondta a lányom, hogy ha majd neki lesz gyereke én legyek a szuper nagyi, aki az unokájának is fog cigánykerekezni. Ezt én természetesen megígértem...Persze, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sokat kell majd várnom a kis unokámra...Az ígéret, szép szó...

Ezért írtam ki a poszt tetejére a mottómat...új célt, új álmot tűztem magam elé...lefogyok és megerősödök annyira, hogy képes legyek cigánykereket hányni az unokámnak.

Hozzászólások (10)

Traffipax

Teméntelen munkánk lenne a kertben. Végre itt a zember, csinálhatnánk ezerrel. De nem lehet, mert állandóan esik az eső. Mikor éjszaka ráébredek, hogy kopog az ablakpárkányon, már a guta kerülget.

Folyton vitatkozunk a zurammal, mert nem akarja megérteni, hogy a kertbe nem akkor kell menni amikor ráér, vagy kedve van, hanem akkor, amikor lehet. Mert a gyümölcs úgy van, hogy: Még nem jó, még nem jó, már nem jó! Vagyis, mire van ráérő ideje, akkorra lerohad az egész...

Most kunyorál a gyerekeinél, az unokáinál, meg az enyémeknél is, hogy jöjjenek már ne csak nyaralni, hanem segíteni is. Mert ha így haladunk, megint nem leszünk készen szüretre, pedig már "csak" a WC, meg a tusoló hiányzik. No, meg a pakolás. Meg egy járda, hogy akkor is belehessen menni, ha sár van. Nem kevés ez a munka, mert közben folyamatosan főzi a pálinkát, meg rendben tartjuk anövényeket...

Tegnap délelőtt dolgoztam ő meg várta a futárt. Tehát nem mehetett a kertbe. Majd megyünk együtt délután. Csakhogy, eleredt az eső...annyira, hogy egész éjszaka esett. Ő meg reggel a fejébe vette, hogy menjünk, mert ezer a dolog. De, ha esőben megyünk, olyanok vagyunk, mint a kubikusok a régi filmeken. Nem győzök takarítani utána. Mert van ám egy kis tisztaságmániám és nem bírom elviselni, ha a mezítlábamra ráragad valami a lakásban. Legyen az egy morzsaszem, vagy kavics, de ha megérzem, hogy szúr, akkor már elő kell vennem a porszívót. Azt meg nem szereti ám...

Kitaláltam, hogy menjünk el inkább Kékes tetőre. Én még nem voltam ott, pedig nincs egészen 50 km-re tőlünk. Majd, ha hazajövünk, megebédelünk és remélhetőleg akkora felszárad a sár is.

Ember tervez, Isten végez...Az én autómmal mentünk, mert abban több volt a benzin. De Ő vezetett. Kellemesen telt a délelőtt, bár nem volt olyan nagy durranás. Olyan jó képeket láttam már onnan, hogy egy kicsit csalódtam. A hegyvidék csak az alföldön nőtt embereknek nyújt újat. Persze, én is csináltam jó képeket...Jó volt.

Hazafelé nem Parádnak mentünk, hanem Gyöngyös felé. A távolság szinte ugyanannyi, csak talán egy kicsit lankásabb. Mert az én emberem is alföldi ember, nem szereti a kanyargós utat. Tudni kell róla, hogy nagyon-nagyon sokat vezetett már és minden lehetséges járműre van jogosítványa. A szomszédjában van egy buszos vállalkozó és szabadidejében, mikor hazamegy tőlem, dolgozik ennek a cégnek. Buszt vezet. Hol járatban, hol kirándulókat olykor még külföldre is. Nem véletlen, hogy nem szeretek mellette vezetni. Még nem volt balesete és gyosrhajtásért sem büntették meg sosem. Nem azért, mert szerencsés és megúszta, hanem azért, mert nem szegi meg a szabályokat. Azt szokta mondani, hogy nagyon sokba került a jogosítványa, nem akarja kockáztatni...és nagyon sokat dolgozik azért a pénzért amit keres, nem adja a rendőröknek. Engem már büntettek kétszer is 30 ezerre, meg régebben kétszer 5- ezerre gyorshajtásért, meg balesetem is volt egyszer.

Egy darabig kanyarogtunk, én nézelődtem nyugodtan...közben mondta, hogy hol szoktak megállni a busszal / előző héten volt ott egy csoporttal/, aztán elhagytuk Mátrafüredet, már látszódott Gyöngyös, ő meg rálépett a gázra, lapos terület következett. Alighogy begyorsult, az út bal oldaláról kiállt egy rendőrnő és intett. Ő meg csodálkozva kérdezte: " Ez nekem Szól?" De akkor már biztosak voltunk, hogy neki szól az intés leálltunk egy kis teherautó mögé , egy temető mellett.

A rendőrnő odajött és megkérdezte, hogy hová siet? 85 km-rel hajtott lakott területen. Ez 45 ezer Ft büntetést jelent. A zember megkérdezte, hogy mitől lakott terület ez, hiszen hiszen Mátrafüredről már kijöttünk, Gyöngyös meg csak messziről látszik. A rendőrnő meg felvilágosította, hogy a település határát jelző tábla a temető túloldalán van és a tábláig itt lakott terület van. Nagyon sajnálja, hogy nincs helyismerete és nem tudta, de amit a gép rögzített, azon nem lehet változtatni. Ez ötvennégyezer forint. Az előttünk álló kis teherautó is azért állt ott.

Elpoénkodott a két rendőrnővel, én meg lemerevedtem...szidtam magam, hogy miért nem mentem inkábba a kertbe vele. Ő meg nyugtatott, hogy ne legyek már ilyen, nincs semmi baj. Látszólag teljesen nyugodt volt.

Látszólag. Mert itthon aztán egyik sört itta a másik után és közben terveket szövögetett. Mert micsoda dolog az, hogy lesben állnak a rendőrök ott, ahol egyetlen ház sincs már csak a nyíl egyenes út a sok kanyar után és a tábla meg nem látszik. No, ezt ő nem hagyja ennyiben. Gyorsan elraktam a csekket, hogy majd én befizetem, ő meg csináljon amit akar. Mert nem azért járt jogi egyetemre, hogy ne tudja keharcolni a saját igazát...

Hozzászólások (2)

A csodák országában

Jó nagy hülyeséget találtam ki, hogy írjunk lánc-posztot a túlvilágról. Igazából úgy gondoltam, hogy valami elbeszélés féle legyen, de ez /be kell látnom /, meghaladja az én képességemet. Szóval nem elbeszélés, hanem találgatás a részemről... Találgatás, mert tudni nem tudom. Mentségemre szóljon, hogy senki sem tudja. Még a nagy híres egyháztudósok sem...

Úgy hiszem, hogy Isten létezik...Ő teremtette a mindenséget, benne az embert is. Én innen indulok ki .

Az embert a föld porából teremtette és a saját lelkét lehelte belé. Tehát, a testünk halandó, / porból lettél, porrá lészel" /, de a lélek, mivel az Isten lelke, az halhatatlan. Amikor meghalunk, a testünkből por lesz, a lelkünk pedig visszamegy, haza megy a Teremtőhöz.

Amikor az ember a földre születik, a teste önálló életre képtelen, gyámolításra szoruló kis csecsemő. De a lélek, ami benne van az örök. Bűntelen, ártatlan, tiszta. A különféle vallások, különféleképpen próbálják megőrizni ezt a tisztaságot. Azt mondják, hogy: kereszteljük meg azonnal, hogy ha megtatál halni, akkor el ne kárhozzon. Mert ugye a bibliában benne van, hogy a keresztség feltétele az örök életnek. És Ádám-Éva bűne által, mindannyian bűnösökként születtünk erre a világra. / A görög katolikusok még ördögöt is űznek a keresztelés alkalmával./

Elfogadom, hogy ezt mondják, csak nem hiszem el...mert amíg egy gyermek fel nem eszmél, amíg nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól és nem tudja eldönteni, hogy melyiket válassza, addig az nem lehet romlott...addig az eredendően jó.

/ Ezért lehet hogy kitagadna engem az egyház! /

Igaz, elbukott az a szerencsétlen emberpár az édenben. De előbb bukott el az Isten angyala, mint az ember. Fellázadt az ura ellen, de mivel Isten maga a szerető kegyelem, nem pusztította el, csak elküldte maga mellől. A sátán a Földet kérte magának lakhelyül és megkapta. És egyre erősebb lett a hatalma az ember felett. Első pillanattól fogva arra törekszik, hogy az embert elcsábítsa Istentől és a saját uralma alá hajtsa. Mivel Isten neki adta a Földet, ezért én nem hiszem, hogy abban a másik világban, ahová a lelkünk hazamegy, létezne olyan intézmény, hogy Pokol. A pokol itt van a földi világban, itt uralkodik a gonosz...a másik birodalomban, amit jelen esetben a csodák országának nevezek, ott nincs hatalma a lelkek felett...ode be se teheti a lábát...ott nem létezik  más csak a Szeretet...Bizony sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy valóságos pokol az életem. Aztán mondják rá az "okosok", hogy magadnak választottad.

Mint ahogyan egy számító gépen lehet törölni végérvényesen az adatokat, ugyanúgy törlődik minden rossz a lélekből, a gonosz szellemétől, ami egész életünkben el akart téríteni, mikor átkelünk a nagy folyón. A folyó túloldalán pedig Jézus vár. Ő vár, mert az ő vére által törlődik minden roszz. Isten a feledés tengerébe veti a bűneinket és soha többé nem emlékezik meg róla. Ezért jött Jézus erre a világra, ezért halt meg a golgotai kereszten. A vérével fizetett értünk...

Persze, ezt én nem vérnek képzelem el, mikor átérünk... az egy ember szemének taszító. Mikor megszületünk, akkor vagyunk véresek, a testünk a véres. Mikor meghalunk, akkor a lelkünk hófehér...vakítóan fehér, mint a lézer fénnyel átvilágított fehér ruha...olyan vakítóan fehér ruhában vár Jézus a túloldalon...

Láttatok már olyan filmet, hogy egy természetfeletti lény hozzáér egy emberhez...az érintésétől az ember elváltozik olyanná, mint aki megérintette. Amikor Jézus megérint egy embert, az olyan fénylővé, szentté változik, mint Ő. Tévedhetetlenül felismeri, hogy Ő az Isten és nem kívánkozik a gonosz közelébe...megragadja a kinyújtott kezet és benne minden átváltozik szeretetté...mert Isten maga a szeretet...hazatalál, egy lesz az isteni lelkülettel...

Ott nincs fárdtság, nincs fájdalom, nincs unatkozás, nincs rosszindulat, nincs bánat...nincs semmi, ami a rosszat asszociálja...nem is emlékszünk rá, nem tudjuk, hogy mi az...

Nincs tér, nincs idő...nem érzékeljük, hogy mikor kerültünk oda és nem tudjuk, hogy mióta vagyunk ott. Öröm van, boldogság, béke és szeretet...Akik ott vannak, mind ismerik és szeretik egymást...

Úgy gondolom, hogy időnként újra emberré születik le egy-egy lélek, újra a gonosz birodalmába lép és emberként éli le az életét...de nem emlékszik arra, ami ott történt vele, mert akkor nem akarna megint megszületni. Csak mikor közeledik az életének a végéhez, akkor kezd vágyódni abba a jobb, másik világba...haza szeretne menni...és mikor hazatalál, akkor már nem emlékszik erre a világra, csak élvezi a otthonát, az örökkévalót...

Én így képzelem el...

Hozzászólások (14)

Szégyenkeztem

Az esküvőnkre kaptunk a bátyámtól egy-egy órát. Természetesen nem egy mindennapit, hanem igazi svájci órát. Nincs azon semmi különös. Egyszerű, arany színű, számok nincsenek rajta, csak arany vonalak a számok helyén és mutatja a mai dátumot. Fekete betűkkel, szolídan bele van írva, hogy: TISSOT 1853 Ez a név benne van az óra csatjában is, meg a barna szíjban is, ami szolídan harmonizál az órával.

Mióta házasok vagyunk, ezt viseljük mind a ketten. A zuram trehányabb az átlagosnál, az övének a hátlapján már több karcolás is van. Az enyém még teljesen újszerű. De ha strandon vagyok, szemrebbenés nélkül ott hagyom a pokróc alatt, amíg elmegyek fürödni.

Időnként kell benne cserélni elemet, amit  órással szoktuk megcsináltatni. Csak azért, mert a zember nem tudta lecsavarni a hátulját. Azt mondta, hogy inkább nem kísérletezik vele, az órás egy perc alatt kicseréli és megmarad a vízállósága. Vagyis, közönséges karóraként használjuk.

Mikor először vittem elemcserére, kicsit meglepődtem az óráson, aki mondta, hogy ebbe az órába had tegyen már jobb minőségű elemet, mert ez bizony megérdemli a gondoskodást. És munkája befejeztével gondosan megtörölgette olyan, szemüvegtörlő féle puha anyaggal, úgy adta vissza.

Mivel a testvérem nemsokára 70 éves lesz, úgy gondoltam, valami olyan ajándékot veszek neki, ami fedezi az óra árát. Kikötésünk volt ugyanis, hogy ajándékot nem kérünk senkitől. Nem akartuk megbántani azokat , akik nem tartották be ezt a kérésünket, de valamilyen módon mindenkinek visszadtuk a ránk költött összeget. A bátyám ideje most jött el.

No, de mennyit is ér ez az óra? Mivel nem értek hozzá és volt ráérő időm, elkezdtem keresgélni a neten. Megtaláltam a miénket, rendelhetnék pont ilyet, ingyen ki is szállítanák. Kettőszáztizenkilencezer Ft darabja...

Ma megláttam a zember óráját a polcon és eszembe jutott, hogy elemet kell benne cseréltetni, azért nem azt vitte magával. Dolgom volt a városban, gondoltam meglátogatom az órást is. Mikor bementem, látom ám, hogy nem az az órás van ott, aki legutóbb volt. Egy fiatalember volt a pult mögött, aki azt mondta, hogy hagyjam ott egy-két napra, mert lehet, hogy nem csak elemet kell benne cserélni, inkább átvizsgálná. Ráírta a nevemet meg a címemet egy kis papírzacskóra, abba beletette az órát és megbeszéltük, hogy holnap délután érte megyek. Elköszöntem és mentem a dolgomra...

Hanem, a kisördög elkezdett munkálkodni az agyamban. Én nem kaptam még csak egy számot sem, amivel igazolhatnám, hogy én vagyok az illetékes, akinek oda kell majd adni, azt a már tudom, hogy több, mint 200 ezres órát. Ha bemegy az utcáról bárki, aki leolvassa a nevemet a tasakról és azt mondja, hogy azért jöttem, annak fogják odaadni. Kifizeti az elemcserét és van kétszázezer forintja. Ettől a hülye gondolattól olyan zizi lettem, hogy dolgomvégeztével bementem az órás boltjába. Már nem a fiatalember volt ott, hanem az órás. Ezen egy klicsit meglepődtem, de mivel kérdezte, hogy mivel szolgálhat, hát elmondtam, hogy reggel itthagytam az órámat és holnap kellene érte jönnöm. Az meg csodálkozva nézett rám, hogy akkor most minek mentem. Egy kicsit elbizonytalanodtam, de folytattam az indokomat. Miszerint szeretnék kapni egy cetlit, amivel holnap majd jöhetek az óráért. A mester meg úgy nézett rám, hogy legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Megkérdezte, hogy hívnak, aztán elővette azt a bizonyos zacskót és csak annyit mondott, hogy foglaljak helyet, máris megcsinálja, ha már ennyire nem bízom meg benne.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy még életemben nem szégyelltem így magam...pedig a boltban, a pénztárnál meg kell emelnem a ridikülömet, hogy nincs-e alatta valami. Engem is zavar, de szónélkül megteszem.

Mondtam , hogy ne haragudjon, nem feltételeztem én semmit, de még sosem kellett itt hagynom egy elemcsere miatt. Ő meg végtelenül udvariasan, de olyan megvetéssel a szemében mondta, hogy nem kell szabadkoznom, megszoktak ők már mindent, hogy az egér lyukba is szívesen bebújtam volna, amíg ő az órával ügyködött...aztán szeretettel megfényesítette a hátlapot, kifizettem ezerötszáz forintot, amiről számlát adott és szégyenkezve elkullogtam. Azt hiszem, soha többet nem teszem be a lábam abba a boltba...

Hozzászólások (7)