free hit counters

Gyarapodtunk

Látványosan gyarapodtunk anyagilag az idén. Eleinte nem is mondtam még a tágabb családban sem, mert akik gyarapodnak, azok a megítélés szerint tisztességtelenek...mert ugye, manapság az a sikk, hogy az is jajgat, panaszkodik, akinek valódi oka nincs is rá...valahogy megszoktuk ezt a tendenciát. Aki nem panaszkodik, nem rinyál, az biztos lopja a pénzt...

Amikor nehéz anyagi körülmények között éltem, akkor is a fizetésem egy részét letettem... Amit letettem, az nem volt. Akkoriban jött divatba a munkanélküliség, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnhet a jövedelem...Megszoktam, hogy nem támaszkodhatok senkire, magamnak kell törődnöm a gyerekeimmel, a saját életemmel...Eleinte csak arra törekedtem, hogy annyi tartalékom legyen, hogy ha állás nélkül maradok , akkor is legyen 2-3 hónapra való, hogy ne kelljen pánikból elfogadni az első munkaalkalmat, kitudjam várni, amíg olyat találok, amire nekem szükségem van...Hála Istennek, nem volt ilyen.  Igaz, többször is lenulláztam a kasszát / a lányom esküvőjén, a gyerekek diploma osztóin, a  lakásvásárlásaiknál /, de valahogy úgy van ez, hogy ha valaki elkezd gyűjteni, és sosem hagyja abba, az növekszik...mint mikor az élesztőt belegyúrjuk a tésztába...

A harminc év alatt, mióta gyűjtögetek, volt három életbiztosításom, meg a nyugdíjazásomkor kaptam egy nagyobb összeget...és akkor jöttem rá, hogy van egy rakat pénzem.

Bizony, az is gond, ha van! Mit kezdjek vele? Ahhoz, hogy befektessem, kevés. Meg különben sem azért kuporgattam hosszú éveken keresztül, hogy valamelyik bróker cég eltapsolja!

Mikor a zemberrel összekötöttük az életünk hátralévő részét, úgy gondoltam, ezt odaadom a gyerekeimnek...de, nem fogadták el. Azt mondták, hogy ők már önálló életet élnek, magukról gondoskodnak. Ez arra való, hogy én is gondoskodjak magamról...

Szóval, vettem egy kis lakást Egerben. Eger gyönyörű történelmi város, itt van a közelben, sokat voltunk ott míg a gyerekek kicsik voltak. Aztán a fiam az első hét évet ott töltötte, mikor dolgozni kezdett. Azóta is odavágyik haza...52 négyzetméter a hetedik emeleten...

Alig van benne még valami, mert a mostani bútoraim nem ilyen pici lakásba valók. Ezeket majd eladom a házzal együtt, ha eljön az ideje. Ide meg apránként veszünk majd olyat, ami két öreg igényeit kielégíti. A gyerekeim felváltva töltik ott a szabdidejüket, élvezik, hogy úgy nyaralhatnak, hogy nem kell szállásért fizetni. Én meg örülök az örömüknek...

De nemcsak lakást vettünk ám...a hetedik emeletet olyan emberek, akik kerthez, szabad mozgáshoz szoktak, nemigen tudják megszokni, ha nincs egy kis zöld a közelben.

Egy rokonom felszámolja az otthonát és elköltözik Pestre a gyerekei közelébe. Nekik volt egy kertjük, amit igen jutányos áron eladtak nekünk. Még májusban megvettük, de úgy egyeztünk meg, hogy az idén még az övék a termés és a vele járó munka is. De, ők már elfáradtak, nem akartak dolgozni...ezért  mi dolgoztunk, de a termést elfeleztük. Most volt a szüret...A szüret az nem munka, az egy élmény!

Sajnos a gyerekeink nem tudtak eljönni, de ott volt az eladó rokon a férjével, meg a barátnőm a férjével. Csuda jó volt. Ők dolgoztak én meg maradtam itthon és főztem egy óriási kondér babgulyást, készítettem hozzá házi kenyeret és előző nap sütöttem almás kalácsot, meg pogácsát. Olyan volt mint egy mese...

 

A kutyám legalább annyira élvezte a szüretet, mint én.

Hozzászólások (18)

Könyörgöm, akasszuk fel...

Az írás olyan, mint a cigaretta. Abba lehet hagyni, de leszokni nem lehet soha. Nem köszönök el többet. Ha kedvem lesz írok, ha nem lesz, akkor hallgatok...most írok.

Szerintem össze kellene gyűjteni a világ össze Mekelekét és felkötni egy villánypóznára. Különösen azokat, akik valódi mesternek tartják magukat és valódi mesternek kijáró pénzért dolgoznak. Többnyire számla nélkül, mert természetesen "emberség van bennük" és nem akarják megvágni a megrendelőt. Mi meg még hálásak is vagyunk nekik, mert olcsóbban dolgoznak.

Két évvel ezelőtt kedves férjem széddurrantotta a kazánomat. Drága gépész mérnök úr, ért mindenhez és mindent meg akar csinálni. Akkor még volt két kazánom. Egy vegyes tüzelésű, meg egy gázos. Ősszel, míg nem kell állandóan tüzelni, a vegyes kazánban elégettem a nyár folyamán összegyűlt szir-szart. Mikor elfogyott az égetni való lom, egy karral átváltottam a gáz kazánra és beindítottam. Ez aztán ment májusig úgy, hogy egyenletes 22 fok volt az egész házban. Mikor eljött a jó idő, kikapcsoltam. Így ment ez közel két évtizedig.

Mielőtt beindítom a fűtést, mindig utána töltök a víznek. Először ellenőrzöm, hogy melyik kazán van éppen működőképes állapotban, aztán kinyitom a két csapot és kiállok az udvarra. Onnan látszik a tetőre kivezetett cső, amiből, ha megtelik a tartály a víz elkezd folyni az ereszcsatornába. Ekkor elzárom a csapokat és indulhat a fűtés.

A férjuram ezt az ellenőrzést elfelejtette megtenni, így a biztonsági szelepen keresztül ment a víz a kazánba. Ő kiállt az udvarra, régyújtott egy cigire és várta a megiduló esőcsatornát...de a víz helyett egy óriási durranás jött. Szétrepedt a kazán, az összes víz, ami a rendszerben volt ömlött a kazánházba.

Ami volt elmúlt. Szóltam egy szerelőnek, aki eljött és kiiktatta a szenes kazánt. Ugyanis ez volt a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás.

Az elmúlt télen elromlott a gázkazán. Természetesen a legnagyobb hidegben. Mivel a másik már nem üzemképes, azonnal szólnom kellett egy szerelőnek. A fiam kicseréltette a kazánját egy modernebbre és nekem adta az övét. Ez az enyémtől modernebb. Mutatom a szerelőnek, hogy ki kellene cserélni, mert ez jó. Azt mondja, hogy ezt nem lehet. Mert ez más kiegyenlítő rendszerrel működik, ehhez engedély kell. Majd megcsináljuk a nyáron, most megjavítja a régit. A nyáron úgy döntöttem, nem költök én már ennyit a fűtés felújítására. Ha leengedik a vizet a rendszerből, biztos ki is lyukad néhány radiátor, hiszen ha lányok lennének is öregnek számítatának. El akarom adni a házat, úgysem adnak érte többet, jó lesz még ez a kazán...eddig is jó volt...csak kibírja míg mehetek...

Most mondják, hogy közeledik a hideg, nem akarok már kontárkodni, szólok a szerelőnek, jöjjön és üzemelje be. Csakhogy, kazánt nem kell cserélni sok pénzért, csak beüzemelni kevéssé...hát azt egyik mester sem szereti.  Nem jött el a megbeszélt időre, de még másnap, sőt harmadnap sem. Nosza, gondolok egy merészet. Majd én beüzemelem. Eddig is én csináltam, nem olyan nagy dolog az. Ha megy jó, ha nem, akkor zargatom a szerelőt.

Csakhogy, előtte utána kell tölteni. Gyorsan visszaszaladok a szemüvegemért, mert mióta csak az egyik kazán működik én nem töltöttem. Megtalálom a két csapot, a kicserélt slagot. Kinyitom először azt a csapot, ami a kazánon van, aztán a másikat, ami a falikútra van szerelve...és jön a meglepetés. Pontosabban a hidegvíz. Először a plafonra a kazánból, aztán a nyakamba a slagból... Mert az a drága Mekkelek, aki kiiktatta a szenes kazánt olyan csövet rakott fel, ami vastagabb, mint ahová a vizet kell bevezetni. Úgy gondolta, hogy egy biliccsel rászorítja és kész! Én nem vagyok szakember, sosem tanultam semmilyen szerelést, mérnök sem vagyok, de azt még én is tudom, hogy a tölcsérrel csak akkor tudok folyadékot önteni egy üvegbe, ha a tölcsér száját beledugom a palacba. Ha a tölcsér szája nagyobb, mint az üvegé, akkor a víz mellé fog menni még akkor is, ha azt egy biliccsel rögzítem.  Két éve volt itt ez a szerelő. Hogy a fenébe hívjam vissza, hogy így nem tudom feltölteni a rendszert !

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!!

Szétpukkadok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hétfőn jön a zuram, majd ő megcsinálja, hiszen ő is egy ilyen Mekkelek...aztán retteghetek, hogy mikor mondja fel a szolgálatot megint...persze, majd karácsonykor, amikor aranyért se lehet szerelőt találni...

Hozzászólások (31)