free hit counters

Kontraszt

Ma voltam vásárolni. Köztudott, hogy nem szeretek vásárolni, nem szoktam megnézni az akciós újságokat sem. Ha muszáj, hát elmegyek és megveszem amit kell, de nem szeretem.

Véletlenül láttam a spáros katalógusban, hogy a saját márkájú kávéjuk 1000 Ft. Vettem ilyet már máskor is, nem egy Szegafrédó, de iható kávé. És látványosan olcsó.

Gondoltam veszek kettőt, egyet Egerbe, egyet meg itthonra, mert csak annyi van most itthon, ami a tartóban van. Szóval, aktuális volt. Aztán kell egy a szomszédasszonyomnak is. Miért ne hoznám el neki, ha már úgyis ott vagyok. Cipekedni se kell, autóval megyek.

Mivel ritkán megyek a városba, / a mindennapokhoz szükséges kenyeret, vajat, felvágottat a közeli kisboltban veszem meg / , bizony ilyenkor egy kicsit beleszabadulok...Látok szirt, meg szart és ha úgy gondolom, hogy szükséges, akkor meg is veszem. Csak a pénztárnál derül ki, hogy jaj de jó, hogy csak ritkán jövök...

Alighogy kiérek a forgó ajtón, mellém szegül az ügyeletes kocsi begyűjtő. A kolduló dervis. És már rá is kezdi, hogy: "ajóistenáldjamegjóegészséggelboldogsággalmagátismegacsaládjátis"....

Mint Szulejmán szultán felé emelem a tenyerem és csendre intem.

-Odaadom a kocsit, csak hagyjon nyugodtan kipakolni.

Valójában haragszom rájuk. Mert többnyire csak az az 1 db százasom van, amit beletettem a kocsiba és ha legközelebb jövök, nem biztos, hogy eszemben lesz, hogy odaadtam.

Jártam már úgy, hogy rámförmedt egy nő, amikor megszólítottam, hogy nem adná-e ide a kocsit és a kezemben tartottam két ötvenest. Először azt gondolta, hogy koldulom a kocsi árát. Szegény nem győzött szabadkozni, mikor rájött, hogy csak be akarom váltani a két ötvenest a kocsiban levő százasra. Szóval, a százast sajnálom odaadni. Nem a száz forintot, hanem a százast.

Másodszor, haragszom rájuk azért, mert olyan áldó szöveget darálnak le, hogy hallgatni is rossz. Rossz, mert valószínűleg nem azt gondolják. Én legalábbis a helyében egészen mást gondolnék...

Pakolom a cuccokat a csomagtartóba és odajön az én emberem és mondja:

- Ne haragudjon már, nem akarom én magát zaklatni. De, mondja már meg nekem, hogy a sok gazdag ember, akinek olyan sok milliója van, miért nem ad nekünk soha egy fillért sem.

- Hát, én ezt nem tudom megmondani magának. Én nem vagyok milliomos.

Megköszönte a kocsit és elment. Én meg elgondolkoztam az eseten...Mert hozzá képest én mérhetetlenül gazdag vagyok...Végig néztem az ő öltözetén, meg a sajátomon...Esett az eső, én beültem a meleg autóba, ő meg maradt és tovább alázta magát másoknál azzal a hülye áldásos szövegével...

Hazajöttem, kipakoltam azt a sok nélkülözhető, szükségtelen vacakot amit megvettem és szégyelltem magam...Pedig semmit nem loptam, senkit nem károsítottam meg, soha senkinek nem ártottam...Amim van, azért megdolgoztam, megdolgoztunk...Nem élek és sosem éltem luxusban...Miért nekem kell szégyenkeznem? Miért nem azok szégyenkeznek, akik miatt egészséges, felnőtt emberek a bevásárló kocsikban lévő százasért pitiznek másoknak ?

És ha olyan helyzet lenne, hogy túl kellene élni, akkor az igazán gazdagok és a magukat megalázó kolduló emberek élnék túl...Én, meg a velem egy kategóriában élő emberek, akik folyton dolgoztak, gyüjtögettek, beosztottak, kuporgattak eltűnnének a planétáról... Ilyen az ÉLET!

Hozzászólások (2)

Unatkozol, vagy beteg vagy?

Ezt az egyszerű kérdést tette fel ma a gyerekem, mikor felhívott. Ugyanis ablakot pucoltam.

Karácsony előtt elmaradt a mindenki számára kötelezően előírt ablak tisztítás. Akkoriban úgy fájt a jobb karom, hogy fésülködni is csak nehezen tudtam. Gondoltam, akinek nem tetszik, majd megcsinálja helyettem. De úgy látszik, hogy senki sem vette észre a koszos ablakaimat és a még koszosabb függönyöket, mert senki sem csinálta meg.

Tegnap délután dudál a posta kocsi a kapuban. Ki sem akartam menni, gondoltam nem nekem szól, hiszen nem rendeltem semmit. Kis idő múlva csengetnek. Ennek a fele se tréfa, megyek és megkérdezem, hogy kit keres. Természetesen engem. Egy kis csomagot, olyan cipős doboz méretűt hozott nekem.

Azt hiszem jól látszik a képen. Ez egy ablaktisztító szett. Ezt rendelt nekem a zuram hogy könnyebb legyen ablakot pucolnom.

Hát, ha már kaptam egy ilyet, gondoltam kipróbálom. Még rámfér a gyakorlás, de mire a gép kimosta a függönyöket, kész voltam az összes ablakkal.

Kérdezte is a zember, hogy no milyen? Mert ha jó, akkor vesz magának is.

Tegnap, pedig még nem is tudtam az ajándékról, csináltam a zuramnak birsalma sajtot. Sosem szoktam csinálni, mert az enyémek nem szeretik. De a piacon vett és nagyon dicsérte. Gondoltam, meglepem vele, mire jön.

Ezért is kaptam a kérdést, hogy : Minek csinálod? Ugyse szereti senki.

Mert a gyerekek hajlamosak azt gondolni, hogy ha ők nem szeretnek valamit, akkor azt már senki sem szeretheti. Erről még nem is tud a zember én is meglepinek szánom.

A stílusom egy kicsit unalmasra sikeredett, de alaposan elfáradtam.

Hozzászólások (13)

Az igazság oldalai

Amikor kicsi voltam az apukám mesélte az alábbi történetet...

Élt egyszer egy gazdag, hatalmas uralkodó. Mindene megvoltm amire csak vágyódott, szép családja, hatalma, gazdagsága. Ő mégsem örült a jelen teljességének, kíváncsi volt a jövőjére.

Jósokat hívatott, hogy mondják meg neki, mi vár rá. Jöttek is sorra a jövendőmondók, de mind dolguk végezetlenül mentek el. Azt mondták, hogy nem látják tisztán a jövőt és nem akarnak olyat mondani amit nem tudnak biztosan.

Mígnem az egyik jövendőmondó azt mondta, hogy ő tisztán látja az uralkodó jövőjét. Szomorú sors vár rá. Elveszíti az egész családját, eltemeti gyermekeit, sőt még a vagyonát is elveszti, koldus szegényen, egyedül fog meghalni egy távoli helyen.

Az uralkodó előbb megijedt, aztán haragra lobbant. Azt mondta, fejezzék le ezt az ostoba jóst, aki nyilvánvalóan meg akarta ijeszteni a rossz hírekkel. A rossz hír mondóját kivégezték, de az uralkodó szívében ott maradt a félelem.

Egy idő után új jövendőmondó érkezett a palotába. Az uralkodó elé járult és kedves, nyájas hangon mondta a következőt. " Ó, uram! Nagyon boldog lehetsz, mert hosszú élettel áldott meg téged a sors. Olyan hosszúval, hogy túl éled minden családtagodat. Sőt, a hatalmaddal, vagyonoddal sem lesz gondod. Másokra bízod a munkát, meg a pompával járó feladatokat. Te pedig egy édeni környezetben a természet lágy ölén, békében töltöd életedet. Nem zavar senki, nem vesznek köröl léhűtő szolgálók. Madarak csicsergése ébreszt és a hold fénylő sugara lesz az éji takaród."

Az uralkodó nagy elégedettséget érzett a szívében és busásan megjutalmazta a jövendő mondóját.

Az egyiket kivégezték a másikat megjutalmazták ugyanazért a hírért...

Hozzászólások (7)

Ha a butaságot nyakhosszal mérnék

Az apukámnak igen-igen sok mondása közül ez volt a legfájóbb. Mert amikor ezt mondta, akkor valami nagy-nagy butaságot mondtam, vagy tettem...

Ha élne, most ezt mondaná: "Ha a butaságot nyakhosszra mérnék, akkor ülve nyaldoshatnád az eget. " És bizony az én fejem most ott téblábolna a csillagok között, mert akkora butaságot csináltam...

Elmesélem.

Tudom, mert gyerekkoromban megtanultam, hogy az elektromos áram az ember segítője, de ha nem vigyázunk, nem tartjuk be a szabályokat, akkor az ember gyilkosa is lehet. Ez a láthatatlan halál. Nagyon alattomos és nagyon veszélyes tud lenni, ha rosszul bánnak vele... Így tanították velem hajdanában, danában.

Csakhogy, ez egy olyan tudás, amit a gyerek megtanul, de mikor felnő, azt gondolja, hogy ez csak a gyerekekre vonatkozik. A felnőttek már okosak, ők tudják kezelni még az áramot is...

Megmutatom nektek a konyhámat. Ez a főzős része.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felső képen látszik, hogy a hűtő, a mikró, a páraelszívó és a villanysütő árammal működik. A másik képen szintén látszanak a gépek. A turmixgép, a kenyérpirító, a tojásfőző, vízforraló és bár nem látszik, de a mosogató alatt van egy vízmelegítő kis boyler.

Az összes elektromos kütyü működtetéséhez pedig van EGY DARAB konnektor a tűzhely mellett.

Egy okos, értelmes, önálló, független, határozott, tévedhetetlen / és még sorolhatnám, csak már szégyellem magam / NŐ, mármint én, egy konnektorral is tud üzemeltetni ennyi gépet.

Hogyan? Hát azzal a tökéletes női logikával.

Az egy konnektorba beledugtam 2 db T elosztót. Abba beledugtam a páraelszívót, a villanysütőt és egy hosszabbítót, amibe a víztisztító mögött bedugtam a hűtőt és a mikró sütőt. De, hogy a mosogatós oldalon is legyen áram, beledugtam még egy hosszabbítót, de az nem volt elég hosszú, ezért még kettőt összedugtam. Így vezettem át az áramot a másik oldalra. Ott aztán bedugtam a vízmelegítőt, meg a kenyér pirítót és a vízforralót. Ennyi fért bele. Ezeket nem használtam folyamatosan, olyan ügyes voltam, hogy kapcsolós hosszabítóm volt és azt csak akkor kapcsoltam be, ha éppen szükség volt rá.

Észrevettem, hogy ha éppen sütök, akkor nincs annyi áram, hogy a gázt be tudjam indítani. Nem működött a szikrázója. Megoldottam ügyesen, gyufát használtam.

Azt is észre vettem, hogy ha kenyeret pirítottam, akkor nem működött a vízforraló. Illetve ment, csak nagyon lassan melegítette fel a vizet. No, itt is ügyes voltam, a vizet a gázon melegítettem meg a teához.

Sőt, néha azt is láttam, hogy a 2 db T-dugó nincs rendesen bedugva. Félig kicsúszott a helyéről. Olyankor egy lezser mozdulattal odacsaptam neki, hogy " Ki ne csússz már nekem! Ott maradj a helyeden!" Ilyenkor megfordult a fejemben, hogy talán nem kellene ennyit egy konnektorba bedugni, de csak megfordult és már ki is ment...

Éreztem én többször is büdös gumi szagot...meg is fordult a fejemben, hogy valami el fog romlani...De az is csak megfordult és el is somfordált.

És egyszer nem csak éreztem a büdöset, de láttam is, hogy a konnektor füstöl. Nosza, gyorsan kikaptam az összes dugót és bizony látom ám, hogy a konnektor felső harmada barnára sült. Hát, ezt már nem lehet így használni! Kimentem a garázsba behoztam a fűnyíróhoz használatos 50 méteres hosszabbítót és a lakás másik végéből áramot vezettem és bedugtam a legfontosobbat, a hűtőt.

Így használtam már egy jó ideje, hol ezt, hol azt dugtam be, mikor mire volt éppen szükség. Hanem így mégsem maradhat, gondoltam hívok villanyszerelőt, aki megcsinálja. Csakhogy az én drága, hőn szeretett uracskám nem szereti, ha szerelőt hívok. Akkor minek van ő? Ne szégyenítsem meg, hogy egy konnektort is szerelővel cseréltetek ki...

Szóval elmentünk, vettünk egy konnektort, de olyat, amibe két dolgot lehet beledugni, hogy ne kelljen már toldozgatni. Lekapcsoljuk az automatát, hogy meg ne rázza már szegényt az áram. Mert most aztán rögtön eszembe jutott, hogy az áram a láthatatlan halál. Fázisceruza meg nincs, hogy tudnánk, hol van a feszültség.

Kicseréli a konnektort, visszakapcsoljuk az automatát, bedugjuk a sütőt meg a hűtőt és.....Nem működik. Aztán megpróbálja újra és... megint nem működik. Aztán szétszed egy másik konnektort, hogy megnézze, mit rontott el...Minden jó, csak nem működik.

Telefonálunk egy szerelőnek, aki másnap el is jön. Neki már van fázis ceruzája, látja, hogy hol-meddig van áram. Meg is csinálja. Kifizetem, elmegy. Gondoltam, ha már ilyen szuperul működik minden, sütök egy süteményt. Beüzemelem a sütőt, bekapcsolom 200 fokra és már rég be kellett volna melegednie, de még mindig csak 100 foknál tart. Gyorsan kihúzom, mert ezt már ismerem, hogy ilyenkor nem jó az áram. Amikor kihúzom, szikrázik egy nagyot és a hűtő sem megy tovább. Nosza, megint előveszem a fűnyíró kábelt, befejezem a sütést és átdugom a hűtőt.

Újabb telefon a szerelőnek. Ma itt volt, nem csak a konnektor, de a vezeték is sérült a falban. Most éppen működik, de szombaton megint jön és valahonnan átvezeti az áramot a mosogató oldalára és oda is tesz konnektort, meg kicserél egy kapcsolót is, mert abban is el van égve a vezeték.

Hogy ez mennyibe fog kerülni, azt még nem tudom...de az biztos, hogy a hülyeségnek, nagy ára van.

Hozzászólások (15)

Jobb lenne a világ, ha így lehetne

MÜLLER PÉTER HETI ÜZENETE!!!:)

"AZ EMBEEKET A HÜLYESÉGÜKKEL EGYÜTT KELL SZERETNI!"

Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.
De nem szerettem. Ő meg szerette! 
Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: 
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."
Nem értettem, s ezért még hozzátette: 
"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"

Hozzászólások (31)

Micsoda világ!

Nagy örömmel hallottam, hogy magyar film nyert a Golden Globe-on. Én egy hülye magyar vagyok aki örül, ha valahol, valamiben egy másik magyarnak sikere van. A facét böngészve viszont megdöbbentem, hogy én tényleg egy hülye magyar vagyok a többi magyar szemében...Ugyanis olyan hozzászólásokat láttam, ami megkérdőjelezte bennem, hogy mi tényleg egy országban élünk? Egy nyelvet beszélünk? Egy a hazánk?

NEM! Én nem akarok ezekkel a gyűlölködő emberekkel egy közösséget vállalni!

Az én szememben egyforma minden ember. Mindegy, hogy milyen a vallása, milyen a bőrszíne, milyen a nyelve, milyen az életformája. Az ember, az ember! Két füle közé szorult mindegyiknek a feje...anya szülte minegyiket...mindegyik érzi a fájdalmat, ha bántják...mindegyik boldog, ha szabadságban, jólétben, megbecsülésben, szeretetben élhet...És ha még hozzá teszem a hitemet is, hogy: "Jézus Krisztus mindegyikért feláldozta az életét", akkor pláne senkinek sincs joga leszólni, megalázni, lekicsinyleni a másikat!

Bolond világban élünk! A kóbor állatokra többet áldozunk, mint az emberekre. Az egyik ismerősömnek nemrég lett egy kutyája. Korábban leszólt mindenkit, aki együtt lakik egy állattal egy kis lakásban. Most, meg sem tud mozdulni, egy perc ideje sincs, mert rohannia kell haza, mert szegény kutya egyedül van otthon. Maximálisan megértem. Megtanulta, hogy milyen az, mikor valaki szereti azt, akit ő gondoz, aki hozzá tartozik, akiért felelősséget vállalt.

Nekem itt van az anyám, aki legalább annyi gondoskodást igényel, mint egy kutya. De, mikor szóba került, hogy ha kórházba kerülnék, mi lenne az anyukámmal, szemrebbenés nélkül ajánlotta a kórházat. Mondom, hogy: " Az nem jó, mert ő nem marad meg egy ágyban, de lehet, hogy még egy szobában sem." Ne izguljak, volt a felelet. Megtartják. Beinyjekciózzák, vagy kikötik az ágyhoz. Nem lesz semmi baja... Egy ember, aki leélte az életét, nincs olyan fontos, mint egy kutya?

És sorolhatnám a példákat, van tucatjával...de minek? Úgysem érek vele semmit...

Hozzászólások (8)

Hull a hó és hózik...

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó...Ezt bizony már megmondta drága barátunk Micimackó is. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen tél van, itt van az ideje a havazásnak. Inkább most essen, mint márciusban...

Csak, mindig van valaki, akinek valamiért nem tetszik az idő. Most én is ilyen valaki lettem!

Persze, már én is vártam a havat...annyira vártam már, hogy átnedvesedjen a hátamon a pólóm a kabát alatt, miközben seprem, kotrom, mikor mit kell tenni vele!

De cinizmust félre téve, tényleg kell a hó. Kell a kerteknek, kell a fáknak, kell a földnek és nem utolsó sorban, kell a gyerekeknek. Szegények, évek óta nem tudnak egy igazit szánkózni, mert amíg tart a téli szünet, nem esik egy pihe sem. Amint elkezdődik az iskola, elered, szépen beborít mindent és mire eljön az első ráérős hétvége, összeesik, megroggyan, elolvad...szóval a gyerekeknek kell ez a kis téli öröm. Szurkolok nekik, hogy legyen belőle még a hétvégére, had élvezzék.

De, nekem még várhatott volna egy napot! Holnap ugyanis Egerbe szeretnék menni. Mondtam korábban, hogy vettünk hűtőt, meg mosógépet, de igazából még nincs beüzemelve. Meg vettünk egy ágyat is, ami december 23-án érkezett meg. Csakhogy akkor már nem mentünk el összerakni...

A zuram itt volt, hál'Istennek jó sokáid, csak tegnap ment el, de nem csináltunk semmit, mert fájt a dereka. Ment haza, hogy orvoshoz mehessen. Úgy látszik ez a reumás betegség fertőző...egy idő után mindenki elkapja. A lányomék a hétvégén jönnek Egerbe és ott szeretnének lenni egy darabig. Ha már megjött az ágy, akkor ne aludjanak már a padlón! A nagybátyám felajánlotta, hogy összarakja ő. Ma elmentem a Tescóba és vettem egy csavarozó gépet a hozzá tartozó csavarhúzókkal, mert neki nincs. Van a férjemnek, van mind a két gyerekemnek, de most vettem egy harmadikat, mert az egyik sincs itt. Elköltöttem rá egy rakat pénzt és mikor kiléptem az áruházból, látom ám, hogy esik a hó!

Hát persze! Most, esik a hó! Annyi hó leesett, hogy alaposan elfáradtam, mire elsepertem, de kezhetném előlről...

A zuram azt mondja, hogy holnap ne menjünk sehova...a nagybátyám meg azt, hogy lassan megyünk, baj nem lehet...Nem igazán jó a gumim, újat akartam venni a télre, de valahogy elmaradt...Majd meglátom, hogy mennyire csúszik reggel. Lehet, hogy az első kanyar után visszafordulok...Legfeljebb a lányomék is úgy alszanak a gyógymatracon, hogy az a földön van...Nagy dolog!

Hozzászólások (23)

Óriás kerék

Mikor egy gyermek megszületik beleül egy ilyen gondolába és elindul élete kerekén egyre feljebb és feljebb... Aztán a kerék elindul lefelé. Van akinek lassan, van akinek szédítő sebességgel...

A kerék általában nagyon lassan mozog, szinte észre sem vesszük a szintkülönbségeket, hozzászokunk az állandó mozgáshoz. Amíg fiatalok vagyunk, folyton siettetnénk az időt, hogy egyre magasabbra kerüljünk...A gyerek mindig egy kicsit idősebb szeretne lenni. A kicsi gyerek siet megnőni, hogy óvodás lehessen. Aztán mindent tudni akar, hogy bekerülhessen az iskolába...egyre többet és többet akar tudni, egyre magasabbra tör. Itt most nem föltétlenül a tanulásra gondolok, hanem az élet különböző eseményeire...Eljön a felnőttkor, amikor örül, hogy végre saját lábra állhat, megszabadulhat a szülői irányítás alól...önálló munkát vállal, szerelmes lesz, családot alapít...és egyre feljebb kerül, egyre jobban élvezi a kilátást... egyre több mindent lát az életből... látja a jót a szépet, de rálátása van a rossz dolgokra is...Van úgy, hogy szeretne átülni egy másik gondolába. Abba, amiben a legkedvesebbje van. De, nem lehet...Hiába próbálkozik, mindenki külön gondolában utazik...

Egyszer mindenki felér a csúcsra. Arra a pontra, amikor elmondhatja, hogy megéltem mindent...Vannak akik észre veszik ezt az állapotot, vannak akik csak arra döbbennek, hogy észrevétlenül közelebb kerültek a kiindulási ponthoz...ez már nem a csúcs...Ilyenkor van aki megretten és kétségbeesetten meg akarja állítani a kereket...de, nem lehet. Olyan is van, aki dacolva a veszélyekkel kimászik a gondolából és elindul a gépezeten felfelé...mert ott a legjobb...De, ez is lehetetlen. És van olyan, aki gyönyörködik továbbra is a kilátásban...élvezi az adott helyzetet...örül a bizonyosságnak, hogy " itt már jártam, ezt már ismerem"... és türelmesen várja, hogy a kerék biztonságban elérje a talajt...

Az én életem kereke 2014-ben volt a zenit ponton...és szép lassan elindult lefelé...szeretnék méltóságban ülni a gondolámban, élvezni a kilátást és türelmesen kivárni, míg földet érek...ez legalább akkora feladat, mint amíg felfelé utaztunk...

Hozzászólások (13)