free hit counters

Árral szemben

Bizonyára ismeritek azt viccet, amiben egy fickó szédítő sebességgel halad az autópályán és nem győzi kikerülni a vele szembe jövőket. Káromkodik a foga közt a sok szabálytalankodó miatt és hallgatja a rádiót. Egyszer csak elhalkul a zene és sürgős közleményben figyelmeztetik az autópályán közlekedőket arra, hogy egy őrült  nagy sebességgel szembehajt a forgalommal. A mi emberünk kikapcsolja a rádiót és méltatlankodva mondja, hogy : Egy őrölt?! A nyavalyát! Megőrült itt most mindenki, már a tizedik autó jön velem szemben.

Valahogy így vagyok most én is. Mindenki velem szemben jön...lehet, hogy én megyek rossz irányba?!

Gondolom, már únjátok a folytonos rinyálásomat, nem ilyen szoktam lenni...

Az alapprobléma ÉN magam vagyok. Hosszú éveken keresztül teljesen biztos voltam abban, hogy ha vissza kellene mennem életem valamelyik szakaszába, mindent ugyanúgy tennék, mint akkor. Hát, most nem csak elbizonytalanodtam, hanem megvilágosodtam, hogy valójában semmit sem csinálnék úgy, mint akkor. Elcsesztem az egészet...de annyira, hogy a megszületésem pillanatába kellene visszamennem ahhoz, hogy ne így legyen...Csak az a baj, hogy ha elölről kezdeném, ott még nem látnám a mai helyzetet és amilyen hülye vagyok, pont idejutnék.

Eager! Küldök neked egy sztahanovista kitüntetést. A te blogodba nem tudom betenni. Egyébként, meg te csinálod jól. Annyi feladatod van, hogy nincs időd azon problémázni, hogy ki melyik irányban halad.

Hozzászólások (5)

Megnéztem

https://www.youtube.com/watch?v=8KtKXipwVcI

 

Megjelent végre a Saul fia a youtube-on és én megnéztem. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy rettenetes...

Nem maga a film ami rettenetes, hanem a tény, hogy ilyen megtörténhetett...a film, mint film, nagyon jó. Olyan, mintha ott lennék én is. Sokszor nem, vagy homályosan látom az eseményeket, mivel csak magyarul tudok, nem értem a beszédet, mégis mindent megértek...

Akik ott voltak és életben maradtak, bármit tesznek is, már nincs szükségük, hogy pokolra jussanak. Ők már voltak a pokolban.

Saul elveszítette a józan eszét, megzakkant mikor látta meghalni a gyereket. Pedig hullák százai voltak ott, ő mégis csak azzal az eggyel foglalkozott, akiről azt képzelte, hogy a saját fia.

Semmivel sem törődött, csak azzal az egy halottal. Megdöbbentő volt, mikor a társa a fülébe suttogta, hogy : Cserbenhagytad az élőket a holtakért.

Jó hogy megnéztem...  kár volt megnéznem...

Hozzászólások (3)

A boldogság

Örök, elcsépelt, megfejthetetlen, fogalom.

Vannak mániákus boldogságkeresők, akik egész életükben keresték, de sosem találtak rá. Vannak, akik minden áron boldogok akarnak lenni és vannak akik azt mondják, hogy a boldogság, mint olyan, nem is létezik. Én is ebbe a kategóriába tartozom. Vannak kisebb-nagyobb örömök, vannak kisebb-nagyobb sikerek, időnként azt gondolom, hogy boldog vagyok, de mint ahogyan az a bizonyos kék madár, kapja magát és elröppen. Szerintem nem lehet egyfolytában örömködni, nem lehet egy életen át boldog lenni. Ezért én már régen nem is foglalkozom ezzel a témával, mert valójában nincs értelme.

Az utóbbi időben keddenként vendégeim vannak. A barátnőm "belekeveredett" egy szellemi katymazba és megkért, társuljak hozzájuk. Tudjátok rólam, hogy hívő keresztény vagyok, de mióta az anyukám magához láncolt, nincs kapcsolatom egy gyülekezettel sem. Az enyémet már régen elhagytam, mert a mamát kísérgettem a sajátjába. De, már jó ideje oda sem járunk, mert nincs értelme...lehet, hogy felfogna belőle valamit, de olyan félelem, tiltakozás volt benne mikor indultunk, úgy gondoltam, nem viszem többet...

Szóval, a barátnőm aki katolikus, kapcsolatba került egy kolléganőjével, aki igazából nem tiszteli a vallást, de nagyon érdekli, ezért elkezdett foglalkozni vele. Van egy könyv, amit hetente egy alkalommal közösen tanulmányoznak. Ez az úgynevezett KIO. Mozaik szó, azt jelenti: Keresd Isten Országát.

Megörültem, mikor szólt, hiszen hiányzik az a közösség, ahová jártam. Mivel nem akarom egy délutánra magára hagyni a mamát, ezért mióta velük vagyok, nálam van a találkozó. A férjem csak szeánsznak nevezi és cukkol vele, hogy már megint te traktáltad meg őket. Nem olyan trakta ez, hiszen csak megiszunk egy teát, meg van egy kis rágcsálni való...Első alkalommal nagyon kellemes volt, régi gyülis hangulat. Egy kis imádkozás, egy kis beszélgetés az Isten igéjéről, utána meg baráti csevej...ártani nem árthat, ahol Jézus a fő téma, az csak jó lehet. De, ahogy egyre mélyebbre ástuk magunkat abban a könyvben, mert nem a biblia a fő útvonal, hanem a könyv, ami egy katolikus pap sajátos hite az Istenről, egyre jobban megvilágosodott, hogy ez bizony egy nagy katyvaz. Szóvá is tettem, de olyan kedves, jó emberek, tiszteletben kell tartanom a hitüket és ők is tiszteletben tartják az enyémet.

Ez a bevezető jó hosszúra sikeredett. Mert ez csak bevezető volt a boldogság teóriához. Valahogy felmerült a boldogság és az egyik kedves tag filozófiai meghatározást mondott.

A boldogság a jó birtoklása az elvesztés félelme nélkük.

Mondtam is rögtön, hogy ez bizony engem igazol, hogy a boldogság nem létezik, csak érezhetjük magunkat időnként boldognak, de egy pillanat alatt, ahogy jött, úgy el is száll. Mert ha van valamink, amitől boldogok vagyunk, azt rögtön elkezdjük félteni, hogy el ne veszítsük, mert az olyan jó, hogy van.  Félted a szerelmedet, hogy el ne múljon...félted a gyerekedet, hogy ne legyen semmi baja, hogy sikeres legyen, hogy boldog legyen, hogy... félted a szerettedet, hogy meg ne haljon...olyan nincs, ami örökké és bizonyosan mindig a tiéd...

De, van!- Mondta ő. Az Isten kegyelme és szeretete. Ez mindig a tiéd lehet, ha elfogadod.

És ezzel a mondatával nem tudtam mit kezdeni. Ettől boldogok a hívő emberek még akkor is, ha bajok, gondok vannak az életükben. Mert tudják, hogy az üdvösség az övék.

Igazából úgy gondoltam, hogy ezek az emberek eltértek a biblia tanításától, de valójában nem ők, hanem én tértem el, mert a nehézségeim közepette nem tudtam, nem tudok erre az egyszerű dologra figyelni... lázongok, tiltakozok, ahelyett, hogy hálát adnék az egek urának...

Hozzászólások (5)

Magányos vagyok

Soha nem voltam magányos. Nagyon sokáig éltem társkapcsolat nélkül, de sosem éreztem magam magányosnak. Nem zavart, hogy egyedül vagyok szilveszter éjszakáján, mert tudtam, ha akarnám mehetnék én is a többiekkel szórakozni, lenne társaságom, vannak gyerekeim, vannak barátaim...csak férjem nem volt, de minden problémámra volt társam. Bármit akartam csinálni, mindig volt aki segített, mikor rászorultam...még kérni sem kellett...maguktól tették.

Most, hogy van férjem, talán úgy gondolják a barátaim, a családom, hogy most már nem szorulok segítségre...de a férjem, bár sokkal gyakrabban van itt, mint amikor még nem voltunk házasok, fizikailag messze van. Amikor itt van, akkor valójában nem is akarom terhelni a gondjaimmal, mert azokat nekem kell/lene megoldanom...de sokszor és egyre többet érzem úgy, hogy nem vagyok rá képes...összecsapnak a hullámok a fejem felett és hiába próbálok hozzá jópofát vágni, egyre kevésbé sikerül...

Az egri lakás illetékét havi 16 ezer forintjával törlesztem. Már csak 3 részlet lenne hátra és én a 16 ezer helyett átutaltam 160 ezer forintot. Megdöbbentem, hogy mínuszban van a számlám nem sokkal a nyugdíj után. Aztán utána néztem, hogy hová lett a pénzem...Küldtem kérvényt az APEH-nak, majd  30 napon belül elbírálják...

A leletem negatív lett, nem vagyok rákos. Ennek minden épeszű ember örülne, a helyemben. De, a gondjaim attól nem változtak, csak tudom, nem kell küzdenem a gyilkos kórral...holnap megyek majd kontrollra, ahol megbeszéljük, hogy eztán mi is lesz a teendő...

A testvérem azt hiszem elvárta volna, hogy visszatáncolok az otthont illetően. De mondtam neki, hogy végig akarom csinálni. Nem vagyok jó állapotban, szükségem van/lenne egy kis pihenőre. Együtt akarok már végre élni a férjemmel, a gyerekeimnek igazi anyja akarok lenni. Bár, ha sokáig húzódik ez az elhelyezés, lehet, hogy mindenről lekések...

Tegnap telefonáltak az otthonból, hagy ma jönneki ki előgondozásra. Hívtam a tesómat, ő meg azt mondta, hogy ehhez ő nemigen szükséges. De úgy tudja, hogy el is viszik az anyukámat. Teljesen pánikba estem...tudom, hogy el fog menni, hiszen én kértem, de nem gondoltam, hogy úgy szállítják el, mint az államis gyerekeket, akiket kiragadnak a családjukból. Össze se voltam csomagolva...Végig bőgtem az éjszakaát, halálra izgultam magam, reggel kipakoltam a cuccokat, amiket gondoltam, hogy szükség lesz rá.

Ma megérkezett a mikróbusz, kiszállt belőle két nagyon kedves hölgy. Az egyik engem, a másik az anyukámat kérdezgette. Tíz perc alatt végeztek és mondták, majd kapok erről egy határozatot és ha lesz hely, majd egy értesítőt és onnan számítva 8 napon belül kell beköltöztetni...hely majd akkor lesz, ha valaki elhalálozik...de az anyukám lesz az első, aki beköltözhet...

Most meg itt állok tehetetlenül, próbálok megnyugodni...

Hozzászólások (4)

Virágom, virágom...

Itt van az októberi tavasz. Tegnap megosztottam a facén egy képet, miszerint a Mátrában esik a hó. Két kommentelő is aláírta, hogy ez kamu. Hát, hülyeséget nem akarok megosztani, ezért töröltem a képet. Ma meg hallom a TV híradóban, hogy nem csak a Mátrában, de a Bükk magasabb területein is havazik. Szóval, nem kamu...

Újabb játék van a facén. Most a saját virágainkat kell/lene megosztani 7 napom keresztül. Természetesen én is kaptam felkérést erre, egy kedves régi osztálytársamtól. Csak az a böki, hogy az én kertemben alig-alig van virág, hiszen allergiás vagyok a tavaszi virágokra. De, ezt azért mégse osztom meg mindenkivel. Így aztán közel sem tudok olyan virágzócsodákat megosztani, mint a többiek.

A szilvafa olyan volt , mint egy gyönyörű menyasszony. A méhek döngicséltek rajta, lesz megint termés bőven.

A nefelejcs, hogy el ne felejts...Igénytelen, kedves kis virág, úgy nő, mint a gaz. Alig tudtam lenyírni miatta a füvet, mert mindenhol ott volt és sajnáltam levágni.

Az orgonabokor még nem nagy, de csodás illata van. Kár, hogy megfulladok tőle.

 

Tulipán csak elvétve, itt-ott egy pár szál.

Szeretem a muskátlit és erre nem is vagyok allergiás. Ezt az óriási példányt a miskolci pacon vettem. Most ő a teraszom ékköve.

Rózsabokor több is van a kapu előtt, de még nem virágzik. Ezért ezt a szobarózsát osztom meg.

Ezt a hibiszkuszt pedig Görögországból hoztuk, most a teraszon van, de még nem virágzik. Jobb idő kell hozzá. Ha sokáig ilyen hideg lesz, megfagy szegény, pedig már szép nagy bokor. Igazából be kellene hoznom, mert bent meleg van, de úgy gondoltam, had edződjön...

 

 

 

 

 

Hozzászólások (5)

Az a bizonyos disznótor

Pénteken volt a gyülekező a párom házában. A zuram Pesten volt felülvizsgálaton, így én érkeztem legkorábban. Úgy terveztem, hogy még takarítanom kell, mielőtt a "gyerekek" megérkeznek. Kellemes meglepetés ért. A zuram kitakarított. No, egy szálat sem volt olyan, mint amilyet én elképzeltem, de nem akartam megbántani, hogy újra csinálom. Látszott rajta az igyekezet, többé-kevésbé a helyén volt minden.

Már itthon főztem egy rakat paprikás csirkét, ott csak nokedlit szaggattam hozzá. Ezt szántam vacsorára.

Aztán jöttek a zuram lányáék. Bizony meglepődtek, hogy én fogadtam őket. Ugyanis az én drága emberem úgy szervezte ezt a családi összeröffenést, hogy nem szólt a gyerekeinek arról, hogy mi is ott leszünk. Először azt hittem, visszafordulnak a kapuból, de hál'Istennek meggondolták magukat. A következő sokk akkor érte őket, mikor megtudták, hogy nem csak én, de a gyerekeim is ott lesznek negyed magukkal. Egyből felmerült a kérdés, hogy hol fognak aludni. Mikor ez a kérdés elhangzott, éppen megérkezett a rokonuk, aki két házzal arrébb lakik és aki felajánlotta a zuramnak, hogy aludjanak náluk. Mikor ezt megtudták, felrobbant egy kisebb bomba és akkurátusan elkezdtek költözködni az emeletre, ahol mindig is alszanak, mikor haza jönnek. Ők aztán nem mennek a nagybátyjukhoz aludni, az biztos.

Ekkor hazaért a zuram és mondta a sógorának, hogy semmi baj, majd mennek az én gyerekeim, de ők csak este érkeznek meg.

A béke helyreállt, mindenki lecsillapodott, jöhetett a vacsora. Nem mondom, hogy túlzott lekesedéssel fogadták, de ettek belőle. Mostanság volt a középső gyerek szülinapja, de nem találkoztunk akkor, csak facén köszöntöttük fel. A zembertől már korábban kapott egy okos telefont én meg most vittem egy tortát. Nem én sütöttem, vettem. Csokikrémes torta volt, kívülről fehér fodannal borítva, ráírva, hogy boldog születésnapot. Én vasaltam a szobában amíg vacsráztak akkor sem voltam bent, amikor megvágták a tortát. Csak azt hallottam, hogy a két kisebb valamire nagyon fujjog...bizony a tortára.

Ők elmentek 8 után elfoglalták a szobáikat, az én gyerekeim meg jó későn érkeztek. Nagy hanggal, örömmel, hogy milyen jó buli lesz ez a disznóvágás. Megvacsoráztak, jókat röhögtek, még söröztek is egy kicsit, aztán jött a zember exsógora, hogy menjenenek már, mert reggel korán kell kellni.

Reggel mindenki időben kelt és egyszerre indultunk ki a tanyára. Nagyon kellemes meglepetés ért. Szégyenkezve vallom be, hogy azt gondoltam, hogy egy tanya csak mocskos lehet, ahol ember-állat együtt élnek. Legalábbis, ifiasszony koromban az ex férjem rokonánál azt láttam. Ezért ágálltam is rendesen ez ellen a disznóölés ellen. De ez olyan volt, mint egy kis darab éden. Voltak állatok, élvezte is az ifjuság rendesen, de nem egy fedél alatt a gazdával. Patyolat tisztaság, rend volt mindenfelé. A háziasszony konyhája szebb volt, mint az enyém.

De, nem a konyhában, hanem az udvaron voltunk és a műhelyben, ahol be volt állítva két gáztűzhely és ott főztük a finomságokat. Reggelire vért sütöttem. Valójában először csináltam ilyet, mert nálunk azt mindig az anyukám készítette. De, nagyon finom lett, mindenkinek ízlett és egy szem se maradt belőle.

Amint bontották a disznót, kaptuk a friss húsos csontot, tettem oda főni a levest, aztán tepsibe a pecsenyét. Ilyet mi nem szoktunk csinálni, de finom volt. Meg csináltam töltött káposztát is. Hát, bizony az is más ízű a friss húsból. Meg természetesen hurkát-kolbászt is sütöttünk. Itthon már megsütöttem és készen vittem mákos, meg diós bejglit, meg zserbót, meg sajtos pogácsát. Meg kivittük a tortát is, ami természetesen mindenkinek ízlett.

A disznó valójában csak egy jól megtermett malac volt. Még szerencse, hogy a zember vett hozzá a hentestől 10 kg combot, meg 3 kg májat, meg 2 egész fejet.  Így aztán lett kolbász is, meg hurka, meg kenőmájas, egy ici-pici abárolt szalonna, meg 2 liter zsír egy jó marék tepertővel. A malackánk egyik sonkáját meg a szalonnát ott hagytuk felfüstölni. A többit elosztogattuk...és ezt a mutatványt nem fedezte 100 ezer forint...

A jószándék megvolt a zemberben, azt szerette volna, ha a gyerekeink végre családnak tekintenék ezt a helyzetet, de szerintem felesleges fáradozás volt.  Az ő gyerekei sosem fogadnak be minket én meg már belefáradok a kepesztésbe...szóval, ha rajtam múlik, több ilyen családi buli nem lesz.

Most pedig jöjjön néhány kép, amin senki sem ismerhető fel. Nehogy már valakit is kitegyek közszemlére...

Ez a kép volt a műhelyben a falon.

Előkészületek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások (9)

Kalandra fel!

Holnap indulok arra a bizonyos disznóölésre. Majd gondoljatok rám ezen a hétvégén, hiszen úgy hiányzik ez nekem, mint púp a hátamról...

Beszámoló, majd ha hazajöttem. Remélem nem felejtem itthon a fényképezőgépet és meg is tudom majd mutatni nektek. Addig is írjatok sokat, hogy legyen mit olvasnom, ha hazaértem.

Hozzászólások (7)

Nyitnak, nem nyitnak?

Óriási felháborodás volt anno a vasárnapi boltbezárás miatt.  Szinte mindenki szidta a kormányt, különösen a KDNP-t, hogy most aztán mi lesz a vásárlókkal, meg a fölösleges dolgozókkal. A felháborodással nem törődve, bevezették, megszavazták, törvénybe hozták.

Én valójában sosem voltam hétvégi vásárló, csak ha valami miatt a szükség úgy hozta.  De az egri lakás ablakából rálátok a Tescora és a körülötte lévő "járulékos" boltokra. Az ablakból nézve, siralmas látvány volt a kihalt parkoló...olyan vollt, mint ahol megszűnt az élet...

Most, hogy eltörölték a boltzárat és kinyithatnak vasárnap is, most újra óriási felháborodás van. Az ellenzék forszírozta, hogy legyen népszavazás miatta. Igaz, mindenki tudja, nem a nyitvatartás volt a cél, de jó ürügy lett volna a bizonyításra, hogy lám-lám, mindenki a kormány ellen van. A kormány nem akarta az ellenzék ezirányú győzelmét, megelőzendő a népszavazást, kinyithatnak vasárnap a boltok.

Most meg ez a rossz! Biz'Isten, én már nem tudok eligazodni se az embereken, se a politikusokon. Ez tipikus példa arra, hogy " már a szar sem elég büdös". Mindegy, hogy miért, van rá indok- vagy nincs, csak kiabálhassuk, hogy " Fúúúúúúúúúúj, ez aztán rossz! "

No, ezért nem lesz itt változás! Előbb az agyunkban kellene megfogalmazódni, hogy mit is akarunk, mit nem akarunk és mit tehetünk mindezért.

Hozzászólások (3)

Tavasz van, vagy nincs ?

A jóidő beálltával az összes virágomat kiszoktam vinni a teraszra. Most is megtettem ezt a múlt héten. Igazi nyári idő volt. Volt. Akkor még volt. Most meg! Fűteni kell ezerrel, sőt az udvart is fűtöm, mert a zanyukám meg van gémberedve. Igaz, hogy 22 fok van nála, de más a 22 fok érzete akkor, amikor kint -10 fok van, és más az érzet akkor, amikor kint +12 fok van.

Szívem szerint be kellene hordanom a virágokat, de nem teszem. Amelyik túl éli, azt viszem majd magammal az új lakásba. Amelyik meg nem bírja a nyűglődést, azt bizony sajnálni fogom...

Ilyet csak a teraszon tudok elviselni az allergiám miatt. De itt, nagyon szeretem.

Ez a nagy terasz bizony nagyon fog hiányozni.

Hozzászólások (3)

Amire nem lehet mentség

https://www.nepszava.us/blogs/news/101237894-katinka-es-kiss-laszlo

 

Remélem meg tudjátok nyitni ezt a linket. Én magam nem tudnám ilyen jól kifejteni a véleményemet...Több cikket is elolvastam, vannak sárdobálók pro és kontra...de, a nemi erőszakra nincs és nem lehet mentség ! Még akkor sem, ha felnőtt, érett nővel történik...de egy gyereklánnyal !? Többen is ?! Ez felháborító!

Nem érdekel a politika, nem érdekel Hosszú Katinka, sem a többi élsportoló sikere...de egy embert, aki nemi erőszakra vetemedik, halálos bűn, gyerekek közelébe engedni...OLyan, mintha oroszlánokra bíznánk a bárányok őrizését...persze, mondhatjuk, hogy ezek szelíd oroszlánok és megbüntették őket, amiért egyszer felfalták a bárányokat...mondhatnánk, de nincs értelme.

Van egy ismerősöm, aki abban a bizonyos korban, a hatvanas évek elején volt egyetemista. Villamos mérnöknek készült, okos, tehetséges fiatalember volt. Egy házi buliban több fiú és több azonos korú lány alaposan leitta és jól érezte magát. Valójában nem is nagyon emlékeztek a történtekre. A buli után az egyik lány, aki szintén egyetemista volt, megjelent nála az apjával és felszólították a fickót, hogy mivel a buliban együtt élvezkedtek, vegye feleségül. A fiú nem akart nősülni, nem akarta feláldozni a tanulását egy élvezetes buli miatt. A papa feljelntette nemi erőszakért. A fiút letöltendő börtönbüntetésre ítélték és halmozatul az ország összes egyeteméről kitiltották. Sosem lett belőle villamos mérnök...

Tehát kamu az, hogy abban az időben nem vették olyan súlyos hibának a nemi erőszakot!

Ez az ember, meg köztiszteletnek örvendő félistenként élheti világát! Részt vehet Magyarország sportéletében, képviselheti nemzetünket a nemzetközi megmérettetéseken ! Ráadásul még polgármester is! Milliós fizetésekkel! Miféle ország az, ahol ilyet meg lehet tenni...

Hozzászólások (8)