Látom, senki sem aggódott miattam. Tán észre sem vettétek, hogy eltűntem... :(

Szabédi László: Anyám én nem ilyen lovat akartam

Lovat akartam gyermekkoromban,
Csak kérni kellett s hozták már nyomban.
Alighogy kértem, már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Később, mikor néhány év eltellett,
Nekem megint csak lovacska kellett,
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró,
De ez sem kellett, mert fából való.
És én megint sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Nagysokára, mikor férfi lettem
S a lovakat már el is felejtettem,
Akkor egy aranyos kocsival óh,
Kapunkba állott négy igazi ló.
És én a kapuba szaladtam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam.

Anyámért jöttek, kit ugy szerettem
És én ekkor ujra gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda óh,
Milyen szép ez a négy fekete ló!
Aztán ujra sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Gyermekkorom emléke ez a szívszorító vers....

No, így vagyok most én is sokmindennel...az utolsó ló még nem jött el az életemben, de sosem azt kapom, amit szeretnék...pedig nem kívánok nagy dolgot...csak egy igazit a sok játék helyett...