Csoda dolgok történnek velem...meg sem érdemlem...el se tudom mesélni...

Egy csoda volt, hogy talpon tudtam maradni a válásom után a gyerekeimmel. Nem mesélek róla, tudjátok...

Csoda, hogy a gyerekeim élete sínen van. Tanult, szép, okos emberek...úgy élnek, ahogy szeretnének élni. Ezt nem sok ember mondhatja el magáról...

Egy csoda volt, ahogyan összejöttem a férjemmel...nem mindennapi történet, de ezt már ismeritek...

Egy csoda, ahogy megvettük ezt az egri lakást. Pont annyi pénzünk volt, amennyibe került...

Egy csoda, hogy az anyukám olyan helyen van, ahol jól érzi magát...Sőt, az is egy csoda, hogy nem fáj semmije...hogy nem kesereg, hanem elégedetten tud mosolyogni.

Egy csoda, hogy rátaláltam erre a gyülekezetre, ahol szeretettel fogadtak, ahol úgy érezhetem nem véletlenül kerültem oda, valami feladatom még van ebben a világban...

Csoda a munkahelyem... "Fontos" feladatom van, edzem az agyamat, emberekkel vagyok kapcsolatban...

Csoda a kertünk és az az erő, ami bennem van nap, mint nap. Eredetileg úgy indultam neki, hogy én oda csak pihenni megyek. Most meg a munka dandárját én végzem...és nem lázongok ellene, hál'Istennek bírom és élvezem. Elégedettséggel tölt el, mikor egy-egy szomszéd megjegyzi, hogy : Szép munkát végzett.

Sokkal több erőm van, mint a zuramnak...jut belőle a szomszéd kertre is. Tudjátok a "lízingelt" lányom vette meg. Kéthetente jönnek, olyankor nálunk alszanak, de nem vagyok miatta se fáradt, se ideges...no, ez is egy csoda.

Csoda az, ahogyan fogadják a szeretetemet...Bizonyára emlékeztek rá, hogy mennyire zavart, hogy nem akartak elfogadni családtagnak...és fordult a kocka...

Két hete egy öregdiák találkozón voltunk a zurammal Kisújszálláson. Még nem láttam olyan kötődést az alamamáterhez, mint abban az iskolában...az osztálytársak rendszeres kapcsolatban vannak egymással is, meg az öreg osztályfőnökkel is. Olyanok voltak, mint a kisiskolások...komoly, idős emberek, akik leélték, ledolgozták életük javát, képesek kisgyerekként viselkedni...ez egy csoda volt nekem...

Amíg odavoltunk ezen a találkozón, a zember lányáék nálunk voltak...És kicserélték a konyhát!

Több vállalkozóval is beszéltem, egyeztettem, de mind azt mondta, hogy azt a konyhát, amit karácsony előtt vettünk / használtan 150 ezerért / nem lehet ide beépíteni. Én már lemondtam róla, marad a régi, jó lesz az nekem. A férjem lányáék az IKEA-ból megvették, elhozták és amíg odavoltunk beépítették. A régi csempét leverték, újat raktak fel, villanyt vezettek, gázt kötöttek járólapot laminált padlóra cseréltek. Lehajtható asztalt, hozzá illő széket vettek. Még a lámpát is kicserélték. Az ablakra reluxát szereltek és új függönyt raktak...azt mondták ajándék...

Hát, ilyen ajándékot nem fogadhat el a zember a gyerekétől, ezért elővette a tartalékát, amit a temetésére rakott el és kifizette a beszerelt dolgok árát...De a munka, amit ha vállalkozóval csináltatok,   horribilis összeg lenne...és az tényleg ajándék...

Szóval, csoda-csoda hátán tolakodik az életembe...fel se tudom fogni, hogy miért...

Miért van az, hogy az ember életében egyszer annyira mélyre kerül, hogy úgy gondolja, sosem fog felállni...és miért van az , hogy annyi jó sorakozik egymás után, hogy csak arra tud gondolni, hogy meg sem érdemlem...

Amikor nehéz helyzetben voltam, akkor  azt mondtam, hogy Isten tenyerébe teszem le az életemet....most azt mondom, hogy Isten a tenyerén hordoz...