Egy nyugdíjas hétköznapjai http://mizsima.blogger.hu hu Programok http://mizsima.blogger.hu/2017/09/20/programok Az elmúlt hétvégén a lányoméknál voltunk.

Már egy hónapja szervezik a lakásavatójukat. Meghívtak vagy 70 embert.

Én, mint az örökös aggódó el se tudtam képzelni, hogy lehet ennyi embert egyszerre vendégül látni. Azt mondta, ne izguljak, nem olyan ez, mint egy vidéki lagzi, ahová beülnek a vendégek és fel sem állnak a helyükről, csak ha táncolni akarnak. Itt folyamatosan jönnek és mennek, váltják egymást.

A lakás gyönyörűen kitakarítva várta a vendégeket és az udvaron volt néhány asztal, padok, egy-egy szék. A garázsban főtt egy 45 literes fazékban /most vettem, direkt erre az alkalomra/ a gulyásleves, az asztalokra meg ki volt rakva a sok-sok sütemény, meg a hideg húsok, a vendégek meg majd hoznak salátákat hozzá. Ja! A húsokat meg a sütemény nagy részét természetesen én vittem...egész héten sütöttem, még dolgozni se mentem csak egyszer. A mennyiséget hatvan emberre készítettem...

Pénteken délután felhív a "kislányom", hogy nem tudnánk-e korábban menni, /eredetileg 3-ra kellett volna odaérni, a vendégek is akkorra voltak invitálva/ mert egy órától neki Gödöllőn esküvője lesz. Úgy gondolták, hogy összeházasodnak. De, ne öltözzünk nagyon ünneplőbe, mert ők is csak szerényen lesznek...a tanúja a fiam lesz, és a párjának is a testvére...

Hát, persze, hogy tudunk korábban menni. Telefonáltam a pékségbe, hogy nem kilencre, hanem már reggel hétre megyünk a kenyerekért. Andornaktályán sütötték most az ország kenyerét, onnan vittem nekik.

Egy szürke kiskosztümben mentem, és  a zuramra is szürke öltönyt adtam. Egy kicsit túl öltöztük őket. Különösen a nászasszonyék...de nem zavart senkit.

Igazából minden nagyon jó volt. A házassági anyakönyvi kivonatot kitették az italos asztalra. Így, mikor sorakoztak befelé a vendégek, észre vehették...nem vette mindenki észre, egymást figyelmeztetgették rá...óriási volt a meglepetés, meg a barátok ujjongása.

Nekem nagyon kellemes napom. Üldögéltem a hintán, amit a régi házunkból vitettünk oda még a tavasszal. Körülöttem voltak a nászék, meg a zuram, meg a fiamék, később jött a zuram Pesten élő lánya is. Jó volt figyelni az önfeledten szórakozó fiatalokat.

Késő este jöttünk haza...

]]>
Wed, 20 Sep 2017 07:38:50 +0200 171415_46922
No, erre varrjál gombot! http://mizsima.blogger.hu/2017/09/19/no-erre-varrjal-gombot Most olvastam a facén, gondoltam megosztom veletek. Sajnos nem vagyok jó a beillesztésben, a képeket nem tudom átmásolni, de a lényege benne van.

megint itt a világvége (?)


Több internetes oldalon megjelent egy olyan hír, miszerint 2017. szeptember 23-án vége a világnak.
Ezt a teóriát onnan származtatják, hogy “az elragadtatás egy nő eljövetelével kezdődik majd, aki a Napot hordja ruhának, a Hold van a lába alatt, és 12 csillagból álló koronája van.”
És ezáltal állítólag valamilyen nagyon szerencsétlen esemény következik be.
A hívők szerint szó szerint fog teljesülni a prófécia, Jézus második eljöveteléről a Biblia is írt (János evangéliuma 14:1-3).

A prófécia szerint a Szűz és az Oroszlán csillagképek játszanak majd fontos szerepet a jóslat beteljesülésében. Az említett nőt jelképezi a Szűz csillagkép, a csillagkorona pedig az Oroszlán. Az említett Hold szeptember 23-án épp a Szűz „lába” alatt lesz, a Nap pedig áthalad majd az egészen, így teljesítve a „Napot hordja ruhaként” részt.

​ A Jelenések könyve eképpen ír erről:

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.” (Jel 12,1-2)

Az elméletet boncolgató oldalak szerint 7 évig tart majd a világvége, és az Antikrisztus hozza majd el a legeslegvégét…

(forrás: Daily Mail)

Akkor most vizsgáljuk meg kicsit mélyebben a dolgot.
​A Jupiter​, amely zodiakális értelemben a Mérlegben jár egészen október közepéig, csillagképi értelemben valóban a Szűzben halad jelenleg, amelyet 2016 júliusának végén ért el. 2017. szeptember 23-án ez a planéta a Szűz angyali részénél jár, ha jobban megnézzük a képen: a Szűz méhében! Azaz valóban “áldott állapotban” lesz! És ha jól megnézzük, a Szűz felett lévő Oroszlán csillagzata ragyog, amelynek 9 csillaga,  és az éppen akkor ott tartózkodó Merkúr, Vénusz és Mars valóban egy 12 csillagból álló koronaként fognak ragyogni a feje körül.
Ez lenne a világvége…?
A Szűz, amely 12 csillagból álló koronát visel, nem más, mint Szűz Mária, aki életet ad a Megváltónak. Valamilyen változás biztosan elindul tehát. De semmiképpen sem világvége, hiszen a születés a kezdet, nem a vég. ​
E nap sokkal inkább a minket mozgató minőségek megértéséről szól, semmint a pusztulásról. A Nap, amely a Szűz fej-részénél látható, a Serleg erőterét is érinti, amely alatta található. A Serleg pedig analóg a nő méhével, ahol az Élet is megterem, ugyanakkor a Serlegben elégethetők a minket nem szolgáló minőségek. Vagyis e nap az alapos önvizsgálatra, a minden eddiginél alaposabb szellemi és lelki munkára hívja fel a figyelmet. Találjuk meg a minket nem szolgáló minőségeket, a Serlegben kezdjük el ezek elégetését, és helyükön új, friss energiák születnek. A Nap a cselekvő én, az öntudat, vagyis most kell elkezdenünk végrehajtani a gyökeres változtatásokat életünkben.
A Szűz méhéből “megszülető” Jupiter pedig ott látható, amit az asztrozófiában a Szűz angyali részének szokás nevezni. Ugyan a cikkekben az Antikrisztus, a Sátán eljöveteléről is írnak (ahol Fény van, ott Árnyék is), ám csak rajtunk áll, melyik irányt válasszuk. Dagonyázunk tovább az önsajnálat, a depresszió és a függőségek bűzös mocsarában, rinyálunk még a végtelenségig, vagy erőt véve magunkon felismerjük és “világra hozzuk” bölcsességünket? (Jupiter!) Nekünk, magyaroknak már csak azért is bír kiemelt fontosságal ez a kérdés, mert Nyilas jegyű ország vagyunk, tehát népünk bolygója a Jupiter. És e planéta az angyali résznél fog megszületni, tehát választásunk lesz, nem kötelező a pusztulás felé haladni, de szabad akaratunk van, azaz választhatjuk akármelyik utat…
A Hold, amely a Szűz lábánál halad, az elindulás fontosságára hívja fel a figyelmet. A Hold a Lélek. A lelkünk mindig érzi, hogy merre is kell(ene) tartanunk, viszont sokszor nem hallgatunk rá. Ha a lelked mélyére nézel, mit látsz? Valóban arra tartasz, amerre szíved-lelked is akarja? Vagy elbújsz egy szerep mögé, félelemből azt teszed, amit mások elvárnak Tőled? A választ Neked kell tudnod.
Mindezek ismeretében, aki bölcs döntéseket, megoldásokat (Jupiter) “szülhet”, az Te Magad vagy. Személyiségedet torzító minőségeid elégethetők (Serleg), indulásra kész vagy (Hold a Szűz lábánál). Ez teszi fel a fejedre azt a bizonyos koronát, amely által életed királyává/királynőjévé válhatsz. A 12 csillag pedig a teljesség – mivel ez a szám a teljesség száma – a tizenkét számjegy az óra lapján, a tizenkét Zodiákus jel, a tizenkét hónap, de a Jupiter 12 évente történő visszatérései is. Mi történt 12 évvel ezelőtt? Most lehetőséget kapsz az akkor elkövetett hibák kijavítására, és ez ritka ajándék.
És az, amit világra hozol, megváltoztat Téged, megváltoztatja egész Életedet – az, hogy milyen irányban, csak és kizárólag Rajtad múlik!
E nappal kapcsolatosan fogalmazhatunk úgy is, hogy szabad kezet kapunk életünk 180 fokos fordulatának kivitelezésére.
​A Nap egyébként ekkor már a Mérlegben jár, tehát mások felé, a külvilág felé is azt kell sugároznod, ami Benned van, ami valóban Te vagy. Nem színészkedni, szerepet játszani. Az álarcok lehullásának ideje elérkezett, a cukormáz mindenről és mindenkiről lepattogzik, ami alatt ott van a szar, a mocsok. Szarból nem lehet várat építeni, ahogy tartja a mondás. Vagy mégis? Elvégre a Te mocskodat csak Te tudod “eltakarítani”, életeded megtisztítani és gyógyítani. ​
23-án a Hold a Zodiákus körön a Skorpió jelben tartózkodik, amely a lelki transzformációt jelképezi, vagyis újabb jel arra, hogy a visszavonhatatlan változásoknak, átalakulásoknak, a lehúzó erők halálának eljött az ideje.
A Szűz Méhéből megszülető Jupiter pedig szemben áll az Uránusszal, amely a magasabb szintű szellemiség bolygója, a Merkúr magasabb oktávja. A Kos jegyben, csillagképi értelemben pedig a Felfelé Úszó Halban látható ez az égitest, de érinti a belső megtisztulást jelképező Cet fejét is. Minden bennünk dől el tehát, sosem külső körülményektől szabad függővé tennünk a változtatást. Itt az ideje tehát az igazsággal való szembesülésnek, önmagunk áttranszformálásának, jövőnk alakításának, a magasabb szintre lépésnek.
Áldás!
Képek: Pinterest, saját (Stellarium program, screenshot).

 

]]>
Tue, 19 Sep 2017 14:58:19 +0200 171415_46921
Vagyok, vagy mégsem? http://mizsima.blogger.hu/2017/09/17/vagyok-vagy-megsem Nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára! Valahogy nem kívánkozott ki belőlem...nem volt kedvem mesélni.

Most kedvem lenne mesélni, de elapadtak a szavak forrásai...akárhogy is kezdem, silány, érdektelen szóhalmazok hagyják el a klaviatúrát, a szépen megfogalmazott mondatok helyett.

Pedig lenne véleményem például a tescos sztrájkról. Hogy emberek sokasága miért hagyja magát megvezetni, ez nekem rejtély! Igazából régóta az állam ki akarja iktatni a multi bevásárló központokat. Szeretett kormányunk a CBA-t támogatja, ezt tudja mindenki kis hazánkban. Itt a ragyogó alkalom, hogy a dolgozók akkora károkat okozzanak a tescónak, hogy az magától kivonuljon...nem is kell az államnak nyomást gyakorolni rájuk. Megteszik azt a saját dolgozói! Aztán a dolgozóknak nem lesz munkájuk, pedig mint a szakszervezeti képviselőjük elzengedezte, 200 ezren felül keresnek. Mit szóljanak akkor azok az emberek, akik minimálbérért dolgoznak napi 10-12 órát ! Vagy azok, akik közhasznú munkát végeznek szintén minimálbérért. Nekik még a bedolgozott évekbe sem számít bele a munkájuk...nem gyűlnek a nyugdíjazáshoz szükséges évek, nem vehetnek fel kölcsönt, nem kapnak juttatásokat...

Aztán lenne véleményem erről a mérhetetlen gyűlöletről, ami az emberek között van.

Már a média minden területén csak az uszítás az egymás gyalázása folyik. Szinte minden lap, minden rádió, minden Tv csatorna ugyanazt a propagandát fújja. Már nincs kedvem se olvasni, se hallgatni a híreket, mert folyton a "Csíkos pizsamás kisfiú" című film jut eszembe és testem-lelkem elárasztja a megfélemlítés szelleme...

És igazából az ellenzék sem különb egy fikarsznyival sem! Ott is csak a másik szapulása, lejáratása folyik...hányingerem van az egésztől!

Arany János év van. Családom egyik tagja benne van az országos programok szervezésében, kivitelezésében...Vannak jó programok, amire érdemes lenne elmenni, megnézni, meghallgatni. Én is láttam néhányat. Nem olyan régen, megosztott egy pályázati lehetőséget, miszerint ingyen mehetnének gyerekcsoportok  a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Erre minden magára valamit adni akaró pedagógusnak, különösen azoknak, akik hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, ugrani kellene. Mert azok a gyerekek, saját erőből, sosem jutnak el Budapestre, sosem látnak-hallanak igazi színvonalas Arany Jánosról szóló, gyerekeknek való műsort.

Ezt a pályázati kiírást elküldtem három ismerős iskolaigazgatónak, a szülővárosomba. Javasoltam, hogy ez bizony jól jöhetne az iskolájuknak. Teljesen ingyen egy budapesti kirándulással egybekötött magyar órától többet érő program lenne a gyerekeknek.

Az egyik megosztotta a facén és megköszönte. De, az iskolájából nem jelentkezett egy osztály sem. A másik is megköszönte, de nem élt a lehetőséggel. A harmadik gondolom észre sem vette, hiszen nem reagált rá. Ő el van foglalva azzal, hogy az ellenzéket pocskondiázza, így végve a kormányt.

Most mondjátok meg. Mit érnek azok az iskolák, ahol az igazgatók nem az oktatás színvonalának emelésére törekednek, hanem politikai csatározásokat folytatnak?!

Sőt! A gyülekezet, ahová járok szinte csak pedagógusból áll. Nem akarok túlozni, csak 80 százalék a pedagógus. Van egy zárt csoport a facén, hogy tudjuk egymást értesíteni, ha van valami fontos dolog. Én mivel nem ismerek az új lakóhelyemen egyetlen oktatási intézményt sem, itt osztottam meg azt a bizonyos Arany programlehetőséget. Láttam, hogy hány ember látta, de egy sem reagált rá...pedagógusok, hívő emberek, akik állítólag az Úrtól kapták az elhivatottságukat...úgy tűnik, hogy az elhivatottságukat nem arra a munkára kapták, amiért a fizetésüket kapják, hanem arra, hogy Isten igéjét bevigyék a munkahelyükre...

Én ezt nem értem...jó is, hogy már nem vagyok pedagógus.

Van még néhány dolog, amiről lehetne beszélni, de legyen elég mára ennyi elégedetlenség.

]]>
Sun, 17 Sep 2017 18:34:38 +0200 171415_46910
Amiről nem beszélünk http://mizsima.blogger.hu/2017/08/17/amirol-nem-beszelunk Gyerekként sokat voltam felnőttek között és hallgattam a történeteiket...Sok érdekes dolog volt, de mostanában azzal foglalkozom,  hogy voltak olyan történetek, amit a meghalni készülő emberek még utoljára elmondtak. Állítólag addig nem tudtak meghalni, míg bennük volt a titok...

Akkor azt gondoltam, hogy én majd úgy akarok élni, hogy semmi titkom ne legyen... A fészbuk oldalam is teljesen nyílt, nem teszek én oda fel semmi olyat, amit ne vállalnék be...

De ha jól belegondolok, nekem is megvannak a magam titkai...nem kell nagy dolgokra gondolni, de bizony időnként van miről hallgatni...

Mikor elkezdtem blogolni, úgy gondoltam, ez arra való, hogy amit nem mondhatok el senkinek, azt elmondhatom mindenkinek. Aztán jöttek a bonyodalmak...azért is hagytam abba a korábbi blogomat...

Most már egy kicsit körültekintőbb vagyok...tudom, hogy amit az ember elmond csak egyetlen embernek is, az már nem titok...hátmégha leírja egy blogban!

Azt hiszem, a titkaimat magammal viszem majd a sírba...ha addig nem mondtam el, a végén már minek? Akkor már nem emberekkel, hanem Istennel lesz megbeszélnivalóm...ott meg nem is kell mondanom semmit, Ő tudja...

]]>
Thu, 17 Aug 2017 10:01:29 +0200 171415_46738
Nyaralás http://mizsima.blogger.hu/2017/08/13/nyaralas Tizenegy éve járok nyaralni a párommal. Náluk az a volt a trendi, hogy nyaralni menni kell! Akkor is, ha nincs rá pénz... akkor is, ha töméntelen sok a tennivaló... akkor is, ha vénasszonyok röpködnek seprűnyélen...sőt, még akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből...mert a nyaralásra szükség van, mert megérdemlik, meg had fájjon az irigyeknek.

Eleinte bizony nagyon élveztem... de csak eleinte. Mert a nyaralás nekünk nem olyan ám, mint ahogyan az átlag emberek csinálják. Én nem így szeretek, illetve szeretnék nyaralni.

Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy bejártuk már a fél világot. Voltunk autóval, busszal, repülővel...egyedül, csoportosan...de mindig pici pénzből. Ez a kifejezés, hogy pici pénz, nálunk már szállóige. Mert az egész nyaralás alatt nem eszünk étteremben egyszer sem, mert az drága. No, ez a a kifejezés a másik szállóige : Az drága, annyi pénzt nem adunk érte...

Nem megyünk étterembe, nem iszunk meg egy pohár alkoholt, sőt még üdítőt se! Nem veszünk egy kávét, nem nyalunk el egy adag fagyit... Ha most azt hiszitek, hogy éhezünk, meg szomjazunk, akkor tévedtek. Mert megvan mindenünk...visszük itthonról. A kávét, a sört, a cigit, a Tokaji Aszút, még akár a fagylaltot is hűtőtáskában, jégkrém formában.

De az nem olyan! Annak nincs meg a hangulata...az igazi piásnak nem esik jól otthon az ital, mert nincs rajta a kocsmaszag...én is csak nézem a zsúfolásig telt kávéházi teraszokat és hiába ülünk le a padra , hiába isszuk ugyanazt az nem olyan...nem a pincér hozza.

És nem azért nem veszünk semmit, mert nincs elég pénzünk, hanem azért mert az én emberemnek elvei vannak. És az el nem szórakozott pénz árán, hasznos dolgokat veszünk. Járjuk a boltokat, a piacokat és ha valamit megéri megvenni / olcsóbb, mint itthon / akkor azt megvesszük. Akkor is, ha nincs rá szükség, mert ennyi pénzért nem szabad otthagyni... Veszünk cipőt, telefont, táskát ruhát, fűszert, rizst, meg mindenféle szir-szart, mert azt megéri megvenni.

Már megszoktam én is a nyaralásnak ezt a sajátos formáját...kiélem magam abban, hogy mindent megnézek / amiért nem kell befizetni / és lefotózok...Lefotózom a kirakatot is, ha olyat látok benne...

Az idén nem megyünk nyaralni...legalábbis én úgy tudom...persze, még van öt hónap az idénből és az én férjem nem szokott ám lemondani a terveről...nagyon mondogatja, hogy hová kellene menni...

Minden évben eltöltünk egy jókora időt a lányáéknál. Nekik is kell menni minden évben nyaralni és amíg ők odavannak mi őrizzük a házukat, meg a kutyát. Lehetne ez nekünk is nyaralás, hiszen nem vagyunk itthon. Sőt! Külföldön vagyunk! Ugyanazt csináljuk, mint mikor nyaralunk...járjuk a boltokat és megveszünk minden akciós terméket...mert az megéri. Néha még ki is ruccanunk. Visszük magunkkal a kávét az üdítőt, a szendvicset, gyümölcsöt és ha nem autóval megyünk, akkor még sört is...Vagyis nyaralunk...

Így volt ez most is. A zember egy héttel korábban ment, mint én...nekem elég tíz nap bőven a nyaralásból, ezért én vonattal mentem utána.

Átjött értem a határon kocsival, mert ott nagyon drága a vonat...Mikor megérkeztem, bevásároltunk még hazai boltban, mert itt olcsóbb az eleség...aztán csináltam egy kis tisztaságot, mert olyan volt a ház, mint egy agglegénytanya...és a következő naptól én is nyaraltam. Annyit aludtam, mint már nagyon régen...egész este az ujjonnan felállított dzsakudziban ültem...be se kapcsoltam a telefonomat...interneten se voltam...mivel nem volt magyar adó a tv-ben, filmeket néztünk. Jobbnál-jobbat...finomakat főztem, nagyokat zabáltunk...lelegeltem szinte az összes fügét a fáról...megettem az össze akciós barackot és szuper cuccokat vásároltunk nekem...is... meg a zembernek is...sőt, még kirándulni is voltunk, ahol csináltam egy rakat fotót...

Ma jöttem haza és így visszagondolva, nagyon jól éreztem magam...jobban, mintha elrepültünk volna valahová egy "igazi" nyaralásra...

Én a vonattal úgy utaztam, mint egy nagysasszony. Első osztályon, mert a másodosztályon már nem volt hely. A zember meg vitte autóval a sok cuccot Kecskemétre...dolgozik már megint és csak a hétvégére jön haza. Majd akkor elhozza a szerzeményeket...az idén már biztos nem kell vennem se mosóport, se kávét, se olajat...sőt, a jövő évi bőrszandálom is megvan...

]]>
Sun, 13 Aug 2017 01:39:19 +0200 171415_46685
Nem fenékig tejfel http://mizsima.blogger.hu/2017/07/18/nem-fenekig-tejfel El se tudom mondani, hányszor mondtam már, hgy az élet olyan, mint a hinta. Egyszer fent...egyszer lent...egy percre se képes megállni.

Először reagálnék Ápryl születőben lévő regényére. Őszinte csodálattal olvasom. Közben meg szidom magam, hogy : No látod! Neki is megy. Te meg egy megalkuvó, lapuló, önbecsülés híján lévő nyúl vagy.

Mert az az igazság, hogy eredetileg én is azt terveztem, hogy ha nyugdíjas leszek, megírom életem történetét...Mert hiszem, hogy minden ember élete egy regény. Csakhogy ez az én esetemben lehetetlen vállalkozás... Mert én nem tudok/tudnék a más fejével gondolkodni, nem tudom/tudnám megítélni, hogy rajtam kívül az adott dologról mit gondol, mit érez a másik. El tudom képzelni, hogy mit gondolna, de az a másik személy egyáltalán nem biztos, hogy azt gondolja, mint én...Sőt! Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma vélemény sem. Szóval, ezt én nem tudom megtenni...éppen ezért, nagy csodálattal figyelem Ápryl buzgóságát, töretlenségét. Nagyon tetszik, amit csinál.

Ezek után rátérek a saját nyavalyáimra...

A hétvégén itt volt a zuram egy kedves ismerőse, akinek a zember évek óta odaadóan intézi minden dolgát. Munkahelyi, jogi ügyleteit, adás-vételi gondjait, meg a bokám se tudja mis-mit....ez a fickó úgy érzi, hogy tartozik a zuramnak ezért a nejével eljött hozzánk két napra segíteni. Lakatos a szakmája, ügyes, mindenhez értő férfiú. Mi meg csak tötyörgünk, nem bírjuk fizikailag ezt a k...va kertet befejezni. Egy szempillantás és megint itt a szüret és még mindig nem vagyunk készen...

Szóval, ez a férfiú úgy jött, hogy nem pénzért dolgozni, hanem szívességből segíteni. Hát, a munka olyan is volt...Nem is mesélnék róla, mert nem akarok megbántani senkit...de bebizonyosodott, hogy az ingyen munka legalább annyiba kerül, mint a bérelt munkaerő...

Tegnap, Ózdon voltam. Borzasztó nagy volt már a fű a kertben, így nem nézhet ki a porta. Nekiláttam, már majdnem befejeztem, mikor egy darázs úgy gondolta, hogy megbosszulja, amiért  feltártam a rejtekhelyét...és bumm, beleszúrt a bal kezem fejébe. Még el se szisszentettem magam a fájdalomtól, mikor észreveszem, hogy egy egész hadserek köröz körülöttem.Nosza, ott hagytam a kertet, pucoltam befelé.

Én még ilyet nem is láttam. Eddig úgy tudtam, hogy a darazsak fészket raknak eldugott zugokban. Ezek meg a földből nyomultak elő. A kezem pillanatok alatt bedagadt,alig tudtam lehúzni a gyűrűmet...még a hideg is rázott.

Reggel, mikor a szülőváromba értem, a temetőgondnokságnál kezdtem a napomat. Korábban beszéltem a nagnénémmel, hogy a nagyapámék sírja lejárt és meg kellene hosszabbíttatni, el ne adják a helyet ,had pihenjenek békében. Az anyukám, meg ez a nagynéném él még a gyerekek közül, gondoltam fizessük ki közösen. Örült is neki nagyon. A sírhelyet, a nagyapámék vették, még 68-ban, mikor meghalt az akkor 38 éves fiuk. Úgy gondolták, hogy ezt a fájdalmat nem tudják elviselni és ők is hamarosan meghalnak. Ezért három sírhelyet vettek...ekkora sír nincs is ebben a temetőben. A nagyszüleim közel húsz évvel élték tul a fiukat és közben gondozták a focipálya méretű sírhelyet. Mikor ők meghaltak, /egy év különbség volt köztük/ a felesége elvitette onnan a nagybátyámat. Maradtak ketten a három sírban. A családi méretű sírba nem akar menni senki. Mindenki külön fekszik, ez a nagy hely nagy teher...Az anyukám évek óta  nem jár a temetőbe / máshova sem/, a nagynéném meg folyton nyígott miatta, hogy egyedül maradt és csak az ő gondja....két évvel ezelőtt, én cseréltettem ki rajta egy fedlapot, mert valaki rálépett és betört/ egyébként 9 fedlap borítja /...most mondtam, hogy fizesse ki a felét a meghosszabbításnak, nem fizetem egyedül. Bele is ment, örült neki...de este már azt mondta, hogy ha Pesten, /mert ott lakik/ nagyon drága a temetés, akkor majd megmondja a gyerekeinek, hogy hamvasszák el őt, és hozzák haza / a szállítás így ingyenes/ és tegyék be a szüleihez...ehhez én már nem is mondok semmit.

Mikor hazaértem, az anyukám számlájáról akartam levenni a sírhely árát. Már mégse én fizessem... Beteszem a kártyát az automatába, az szépen beszívja és a "kártyabeolvasás folyamatban" helyett, azt írta ki: "az automata karbantartás miatt néhány percig nem működik"...a kártya meg már benne!  Az automatán ott a szám, amit fel lehet hívni ilyen esetben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy majdnem egy óráig zenéltek a fülembe, és időnként türelmet kértek...Olyan ideges voltam, hogy szerettem volna behúzni egy nagyot a gép monitorába. Akkor biztos jött volna valami emberi lény, akinek elmondhatom, hogy " A jó k--a anyátokat! " De nem mertem megtenni, mert a kártyát akkor sem kaptam volna vissza, csak megcígattak volna érte...aug. 18-a körül kapom vissza a kártyát. Ja, és Ózdra kell majd érte menni...

]]>
Tue, 18 Jul 2017 13:03:22 +0200 171415_46433
Meg fogok hülyülni? http://mizsima.blogger.hu/2017/07/10/meg-fogok-hulyulni Mióta tudom, hogy az anyukámnak mi a baja, mániákusan félek, hogy rám is ez a sors vár...

Tudom, nem szabad félni, mert azzal csak ártok...bevonzom a rosszat. El is hessegetem magamtól ezeket a gondolatokat. Nem foglalkozom vele... ha valamit elfelejtek,addig gondolkodom, míg eszembe nem jut...rendszeresen fejtek keresztrejtvényt, kitöltök mindenféle teszteket, egészen jó eredménnyel. Mégis, állandóan itt bujkál a kisördög...és ennek tetejéba történnek velem egészen különös dolgok, amit logikusan, józan paraszti ésszel nem tudok megmagyarázni...ez már az én hitemet is felülmúlja.

Az elmúlt héten nem voltam az anyukámnál. Hétfőn szépítkezni voltam, kedden dolgoztam és sütöttem-főztem hogy ne menjek üres kézzel a lányomékhoz. Szerdán kora reggel indultam Pestre. Nagyon szuper volt minden, ezt nem kellene ennyivel elintéznem, de majd visszatérek még rá. Csütörtökön hazajöttem, majdnem egyszerre értem a zurammal. Péntek-szombat halálra dolgoztuk magunkat a kertben, vasárnap Ő elment én meg voltam a gyüliban. Vagyis, kimaradt az anyukám...

Vele kapcsolatban vannak a "nem normális" tapasztalataim. Lehet, el se tudom mesélni...

Állandóan velem van...mintha nem élne és a leke itt ólálkodna körülöttem...A múltkor a hálóban napokig éreztem a szagát...csak én, a zember nem. Kimostam az ágyneműt, szellőztettem világba, de nem volt hatásos. Aztán magától megszűnt...

A házeladásról, már teljesen letettem, mert ott meg az apukám jelenlétét érzem. Álmomban láttam őket otthon...együtt. Csengettek a kapun és én trappoltam le a lépcsőn, hogy menjek megnézni ki csenget. Mire az apukám rámszólt, hogy menjek vissza nyugodtan, itt van ő, megy megnézi...Azóta nem félek, hogy valaki betör a házba, hiszen ő ott van és vigyáz rá. Ezt az élményemet, tőlem függetlenül a szomszédasszonyom megtetézte. Elmesélte, hogy mikor átment kinyitni az ajtót, elfordította a zárban a kulcsot, de nem tudta kinyitni. Olyan volt, mintha valaki nyomta volna belülről. Erre azt mondta, hogy:" Dezső bácsi! Én vagyok az, szellőztetni jöttem." És az ajtó könnyedén kitárult...

Ma reggel esőben indultam neki az útnak...Menetközben két balesetet is láttam, igencsak sokkolt... Nem szeretek már vezetni, de bárhová elmegyek, ha szükséges...

Mikor megérkeztem, az anyukám nagyon megörült...nem lehet vele kommunikálni, csak azt mondja, hogy"tíra-tíra-tíra", ha örül, és "ja, jaj," ha valami gond van.

Most annyira örült, hogy a sok puszi közepette, én is betársultam a tírába és egy éneket eltíratíráztam neki...adtam neki csokit-vizet-ivólét...és beszélgettünk...

Beszélgettünk a szemünkkel...néztük egymást és két kézzel kapaszkodtunk össze...nem tudom, hogy ő mit gondolt közben, de én gondolatban miközben egymás szemébe néztünk, megáldottam őt és azt mondtam: Azt szeretném, ha nem mennél el. Az lenne a jó, ha megvárnál engem...de ha neked ez így nem jó, akkor nem akarok önző lenni. Elengedlek...és majd megyek utánad, ha befejeztem a feladatomat...

Mikor ezeket így elmondtam, /nem valóságban, csak gondolatban/, halálos fáradtság jött rám. Fogtuk egymás kezét és én az ágy rácsára támasztottam a fejemet és éreztem, elalszom...az utolsó gondolatom még az volt, hogy ha most akarod, hogy menjünk, én benne vagyok...

Nem tudom, hogy meddig aludtam ilyen hülye, kényelmetlen pózban, de az anyukám fogta mind a két kezemet és nézett engem még akkor is, mikor kinyitottam a szememet. Akkor hangosan, érthetően azt mondta: Nem megyek sehova. Itten maradok. Eredj nyugodtan, csináld a dolgodat. És engem határtártalanul nagy békesség töltött el...nem volt kedvem eljönni tőle...

Meghülyültem? És csak az elmém vetít ki olyan dolgokat, amit szeretnék hallani? Vagy tényleg létezik olyan, hogy gondolatban beszélni tudok az anyukámmal? Akivel egyébként már nem lehet?

Mikor jöttem hazafelé,bár láttam a balesetek nyomait, egyáltalán nem féltem...boldog voltam, hogy VAN anyukám...elárasztott a szeretetével és beszéltem vele...megbeszéltem vele egy nagyon fontos dolgot...

]]>
Mon, 10 Jul 2017 17:29:23 +0200 171415_46381
Befőzések http://mizsima.blogger.hu/2017/06/21/befozesek Régebben mindig készítettem télire befőtteket, lekvárokat, savanyúságot. Kertes házban laktam, a kertben megtermett ez-az és ami nem fogyott el frissen, azt elraktam.

Ebben a pici lakásban viszont semmi sem fér el. Maximum 2 kg cukor, egy kg liszt, amit tartalékolni tudok. Le is szoktam rendesen az efféle munkáról...

De, ha már itt van a kert és terem benne szépen mindenféle gyümölcs, kár lenne veszendőbe hagyni. A piacon ezer Ft felett van egy kiló cseresznye, nekem meg ott a nagy fa. Gyönyörű, nagyszemű és nem kukacos...Eladni, bár van őstermelői igazolványom, nem akarom...nem vagyok én kofa, hogy a piacon áruljak!

Nem olyan régen beszélgettem egy főiskolás csoporttársammal, aki szintén itt lakik a házban és adtam neki a frissen szedett gyümölcsből. Kérdezte, hogy szoktam-e berakni. Neki is elmondtam, hogy mióta itt lakunk, bizony nem foglalkozom ilyenekkel, mert nincs hová tennem. Mire ő, döbbenten kérdezte, hogy:- Miért? Nincs tárolód az algsorban?

Hát bizony nekem nincs. Tudom, hogy minden lakáshoz tartozna egy ilyen pincehasználat, de a lakások sorra gazdát váltottak és erről bizony mindenki hallgat. Én már kérdeztem korábban a ház gondnokát, de azt mondta, hogy sajnos minden tároló foglalt. És én meg tudom, hogy van olyan, aki több tárolóba is "beköltözött".

Én meg, ha " véletlenül " több üveg üdítőt vagy netán egy tálca sört megveszeka zuramnak mikor akciós, azt a kocsi csomagtartójában tartom és apránként hordom föl a hetedikre.

Az osztálytársam ideadta annak a tárolónak a kulcsát, amiben az ő holmija is van még másik 3 családdal együtt, hogy nekem is elfér még ott egy szekrény, vigyem csak nyugodtan.

Az erkélyen volt egy kis szekrényke, le is vittük / még nem szólt érte senki, hogy mi a bánatot keresek én ott / és nekiláttam a befőzésnek...

Készült cseresznye és meggy befőtt, meg konyakos meggy, meg lekvár...És még a fele sincs tele a szekrénykémnek. Ahogy érik a kertben, szépen sorban fogok elrakni mindenből. És jöhet az osztogatás...mert hál'Istennek vannak gyerekeink, akik nem érnek rá az ilyen munkákra.

]]>
Wed, 21 Jun 2017 07:35:27 +0200 171415_46241
Isten tenyerén http://mizsima.blogger.hu/2017/06/08/isten-tenyeren Csoda dolgok történnek velem...meg sem érdemlem...el se tudom mesélni...

Egy csoda volt, hogy talpon tudtam maradni a válásom után a gyerekeimmel. Nem mesélek róla, tudjátok...

Csoda, hogy a gyerekeim élete sínen van. Tanult, szép, okos emberek...úgy élnek, ahogy szeretnének élni. Ezt nem sok ember mondhatja el magáról...

Egy csoda volt, ahogyan összejöttem a férjemmel...nem mindennapi történet, de ezt már ismeritek...

Egy csoda, ahogy megvettük ezt az egri lakást. Pont annyi pénzünk volt, amennyibe került...

Egy csoda, hogy az anyukám olyan helyen van, ahol jól érzi magát...Sőt, az is egy csoda, hogy nem fáj semmije...hogy nem kesereg, hanem elégedetten tud mosolyogni.

Egy csoda, hogy rátaláltam erre a gyülekezetre, ahol szeretettel fogadtak, ahol úgy érezhetem nem véletlenül kerültem oda, valami feladatom még van ebben a világban...

Csoda a munkahelyem... "Fontos" feladatom van, edzem az agyamat, emberekkel vagyok kapcsolatban...

Csoda a kertünk és az az erő, ami bennem van nap, mint nap. Eredetileg úgy indultam neki, hogy én oda csak pihenni megyek. Most meg a munka dandárját én végzem...és nem lázongok ellene, hál'Istennek bírom és élvezem. Elégedettséggel tölt el, mikor egy-egy szomszéd megjegyzi, hogy : Szép munkát végzett.

Sokkal több erőm van, mint a zuramnak...jut belőle a szomszéd kertre is. Tudjátok a "lízingelt" lányom vette meg. Kéthetente jönnek, olyankor nálunk alszanak, de nem vagyok miatta se fáradt, se ideges...no, ez is egy csoda.

Csoda az, ahogyan fogadják a szeretetemet...Bizonyára emlékeztek rá, hogy mennyire zavart, hogy nem akartak elfogadni családtagnak...és fordult a kocka...

Két hete egy öregdiák találkozón voltunk a zurammal Kisújszálláson. Még nem láttam olyan kötődést az alamamáterhez, mint abban az iskolában...az osztálytársak rendszeres kapcsolatban vannak egymással is, meg az öreg osztályfőnökkel is. Olyanok voltak, mint a kisiskolások...komoly, idős emberek, akik leélték, ledolgozták életük javát, képesek kisgyerekként viselkedni...ez egy csoda volt nekem...

Amíg odavoltunk ezen a találkozón, a zember lányáék nálunk voltak...És kicserélték a konyhát!

Több vállalkozóval is beszéltem, egyeztettem, de mind azt mondta, hogy azt a konyhát, amit karácsony előtt vettünk / használtan 150 ezerért / nem lehet ide beépíteni. Én már lemondtam róla, marad a régi, jó lesz az nekem. A férjem lányáék az IKEA-ból megvették, elhozták és amíg odavoltunk beépítették. A régi csempét leverték, újat raktak fel, villanyt vezettek, gázt kötöttek járólapot laminált padlóra cseréltek. Lehajtható asztalt, hozzá illő széket vettek. Még a lámpát is kicserélték. Az ablakra reluxát szereltek és új függönyt raktak...azt mondták ajándék...

Hát, ilyen ajándékot nem fogadhat el a zember a gyerekétől, ezért elővette a tartalékát, amit a temetésére rakott el és kifizette a beszerelt dolgok árát...De a munka, amit ha vállalkozóval csináltatok,   horribilis összeg lenne...és az tényleg ajándék...

Szóval, csoda-csoda hátán tolakodik az életembe...fel se tudom fogni, hogy miért...

Miért van az, hogy az ember életében egyszer annyira mélyre kerül, hogy úgy gondolja, sosem fog felállni...és miért van az , hogy annyi jó sorakozik egymás után, hogy csak arra tud gondolni, hogy meg sem érdemlem...

Amikor nehéz helyzetben voltam, akkor  azt mondtam, hogy Isten tenyerébe teszem le az életemet....most azt mondom, hogy Isten a tenyerén hordoz...

]]>
Thu, 08 Jun 2017 12:45:12 +0200 171415_46162
Itten vagyok én is! http://mizsima.blogger.hu/2017/05/20/itten-vagyok-en-is Nem egészen vagyok százas bizonyos dolgokban. Lehet, hogy már több az a bizonyos dolog a kelleténél...

Tegnap voltam az anyukámnál. Megyek minden héten, de a tegnapi egy kicsit más volt.

Egy órával korábban indultam a szokásosnál. Egyrész azért, mert nagyon melegnek igérkezett az idő és az én autómban nincs légkondi. Másrészt azért, mert délután még dolgozni akartam a kertben.

Mikor megérkeztem, az anyukám olyan fél ülő helyzetben szundikált az ágyban. A szobatársai is mind szunyókáltak. Csendben leültem mellé és vártam, hogy felébredjen...közben figyeltem az egyenletes lélegzését, az öreg arcát...békésen, nyugodtan aludt. Én meg szép csendben elkezdtem sírdogálni. Csak ültem és akaratlanul is folyt a könnyem...

Tudtam, hogy reggeli után van, az asztalon még ott volt a tégely, amiben összetörik a gyógyszerét éa az alján látszott a málnaszörp nyoma, amit ráöntenek, hogy ne legyen keserű...

Az ágya egy kicsit összetúrt volt, gondolom azért nem igazították meg, mert fürdés következik és akkor tiszta ágyat húznak...

Látszik rajta a gondoskodás, látszik, hogy békés, nyugodt...én mégsem tudom megállni, hogy ne sírjak mellette...mardos a bűntudat, mert olyan messze vagyok tőle...

Egyszercsak kinyitja a szemét és mint egy ébredő boldog kisgyerek rám mosolyog...aztán magához húz és puszil ahol ér...ettől meg még jobban folyik a könnyem...elfordulok, hogy ne lássa és próbálok beszélgetni vele.

Első kérdésem, hogy van, nem beteg-e ? - Nem, nem vagyok beteg, nem fáj semmim hála a Jóistennek. Érthetően, tisztán válaszol...aztán kikapcs, nem értem mit mond...A csokit boldogan fogadja, többször is megjegyzi, hogy: -Ez nagyon fínom. Aztán csendben ülök mellette, simogatom a kezét, az arcát, közben kölcsönösen megpuszilgatjuk egymást...Ennyi elég is neki belőlem. Szívem szerint eljönnék, de még alig voltam ott...

Egyszercsak berobog két nővérke. Hangosak, kacarásznak, kedvesek. Akkor veszik észre, hogy ott vagyok...Az anyukám felpattan az ágyon, szeme-szája nevet és hangosan mondja: - Itten vagyok! Én is itten vagyok! -  És kezével integet a nővérkék felé.

A nővérka odajön hozzá, őt is megpuszilja, megöleli, mint engem...és a nővér viszonozza a közeledését. Mosolyog rá, viccelődik vele...

- Gyere nagyikám, megyünk fürödni.

- Ó, ne menjünk má...nem szeretek én fürdeni.

- De! Muszáj, mert különben büdi leszel.

- Jó, de akkor csak egy kicsit.

És megöleli a nyakát, a nővérke meg kikapja az ágyból és ülteti a kerekes székbe. Közben még mondja, hogy: Integess a lányodnak, had örüljön, hogy milyen ügyes vagy.

Én meg csak nézek és különös érzés bújkál bennem...neki már nem énrám van szüksége...az igazi örömöt az ottaniak jelentik neki...olyan, mint a kisgyerek, mikor óvodában van. Szereti a szüleit, de az óvodában az óvónéni a fontos...és olyan vagyok én is, mint az óvodás anyukák, akik tudják, hogy örülni kell a beilleszkedésnek, de féltékenység mardossa a lelküket...

Szóval, nem csak az anyukám lett kisgyerek, és is egy aggódó szülő lettem...pedig nekem tudnom kellene, vannak észérveim, de azok hatástalanok az érzelem felett...

]]>
Sat, 20 May 2017 10:57:39 +0200 171415_46010