Nekem még ilyet sosem mondtak...

A férjem a saját születésnapján vett nekem egy autót. Egész évben keményen dolgozott a nyugdíja mellett. Sokszor voltam miatta türelmetlen, néha bizalmatlan, olykor hisztis is...de mindig lenyugodtam, mikor hétvégén hazajött. Igaz, a türelmetlenségem azért volt, mert mindig bosszankodott, hogy nem fizetnek a munkájáért...akkor, meg minek megy dolgozni! Hogy ne legyen itthon? Vagy hobbiból?

Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban szóba került, hogy az én autómat le kellene cserélni...17 éves Szuzuki...2 éves korától az enyém volt, hozzám nőtt, megszoktam...sosem hagyott cserben...

Minden alkalommal hevesen tiltakoztam. Nekem már nem kell másik autó. Én már nem szeretek vezetni. Csak kibírja, míg az anyukámhoz kell járnom, utána majd eladjuk. Igaz, sokat nem adnak érte, de legalább nem kell végig néznem, míg roncs lesz belőle.

A múlt héten jön a zember és boldogan mutatja, kifizették..." Ebből autót veszek neked."-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

De, hát ennyiből nem lehet jó autót venni! Rossz meg van nekem is...

Elfoglalta a számítógépet és napokig autót keresett...és megtalálta...

Ez egy peugeot 206-os...igazi női autó. Van benne légkondi, tolatóradar, szervókormány, légzsák, meg a bánat tudja még, hogy micsoda.

Óriási hibája, hogy nem sokkal fiatalabb, mint az én Szuzim...de, azt mondta a zuram, hogy nem az számít, hogy mennyi idős egy autó, hanem az, hogy van karban tartva...mindent kicseréltetek rajta, amiről úgy gondoljuk, hogy nem jó.-mondta .

A Szuzit otthagytuk a kereskedőnél, "pici pénzért " beszámította a vételárba...Ma pedig biztosítást kötöttünk az újra, megcsináltattuk az eredetiség vizsgálatot, átírattuk, van új forgalmija, küldik majd a törzskönyvet...

Nagyon sajnálom a pénzt, amit ráköltött, amiért majdnem egy évig dolgozott...

Mikor megkérdeztem, hogy miért ? Azt válaszolta: Mert megérdemled!

Ennek a mondatnak jobban örülök, mint az autónak...és azon töprengek, hogy mivel érdemeltem ki...